Célirányos önismeret

hordom magamat
mint egy pávahullát
nehéz betelni azzal
ami mindig megmarad
hordom magam
mint egy képet
mint eszközt
eszköznyire egy másik eszköztől
valakit senki és egy másikat
zárok magamba
mint tárgytalan tárgyakat
s a mindegy szégyene helyett
az igazolt mulasztások után
most már egy borotvagyors szerep
így
megmaradni

 

Mint a hullámok mint a fényképek

mint a hullámok
mi is mindent elvesztettünk
katasztrófa vagy esemény,
mi történt mikor és miközben?
ezek a beborult barna fények
a szoba lassan egy másik szobát mutat
az ablak fénybarlangja …
ablak ez vagy folyosó?
és ezek az átmeneti dolgok
ma itt és holnap már eltemetve
és nyom sincs rajtuk:
már a kezek is eltemetve!
a szoba már egy másik szobát mutat

 

Megint

Megint a virágok. Megint mások.
Megint a két térdemen a két kezem.
Megint tükrökkel szemben állok.
Megint élet helyett emlékezem.

Megint, tényleg megint, egyáltalán megint.
Megint játszik az inga, a mérleg, a hinta, a bitófa.
Megint otthonok és búcsúk riasztanak máshova.
Megint a mindenség gyermekkeze legyint.

 

 

(Kép: Flying moth)