Így néz ki a leírhatatlanul természetes álmom:
két majom ül földhöz láncolva az ablakpárkányon,
az ablak mögött nyugtalan az ég,
a tenger fürdőzik benne.

Emberismeretből vizsgázom.
Hebegek-habogok, majd körbeírom.

A majom, amelyik bennem kutakodik, gúnyosan hallgat,
a másik mintha elszundítana—
de ahogy a kérdést a hallgatás váltja fel
beszédre buzdít csendesen
láncának csörgésével. 

                   Nagypál István fordítása

Illusztráció: id. Pieter Brueghel Két majom c. festménye