Igazi meleg nap, tudod.

 

Húzzák-vonják az időt, mintha meg kéne

vele kötözni – téged, vagy mást, az okokat,

a következményeket, a határidőket, a tennivalók

garmadáját; ezt a nagylábú, ideges asszonyságot,

aki motoszkál mögöttünk, tétován, fürgén

és mégis láthatatlanul, mintha nem egymaga lenne,

hanem száz. Hát ti csak fussatok! Üssetek,

kötözzetek, vágjatok, siessetek, garmadoljatok!

 

A nárciszokat a kertben láttátok?

 

Korai a tavasz, talán még nem igazi.

Talán ezért félünk, ezért sietünk annyira.

Mintha ellobbanthatná a szél egy mozdulattal.