Fűcsomók zöldjében…

Már fűcsomók zöldjében fekszem,
S felhőket lélegzem.
Kőszikla reng itt benn,
Tengerek folynak ereimben.
 
Már csak én fekszem itt, csendesen
Befogadtak, békésen.
Ez lesz az igaz élet,
Nem álmodhatok rólad többet.
 
Már nem is érzek, csak lebegek,
Sürgetnek már; Mennyek.
Oly ismerős érzés,
Valódi üresség, meg tér-és.