–

 

Kitöltesz, mint

füstöt az álom,

bennem kering

minden gondolatod,

belém oltod csókod,

mint ujj-ágad,

nyakamra fonva

lóg a bágyadt

gyümölcs a

sohaságban, hisz

időtlenül gyökeredzel

bennem, minden

vérképem, az erek

minden mintája

már csak téged

rajzol, a te vállad,

most már az én

vállam, gyűrűinken

megosztozunk, s

mindent helyre

emelünk, ahova

minden valójában

tartozik, felnő

a benső ‘mi lenne,

ha… már csak

ez látszik, s

a felhő is csak

te miattad

gomolyog, de

átlátsz rajta,

mint a rád ki-

tárt ablakon.