Fáj, ha semmit nem remélek,
néhány morzsát, néhány foszlány
kalácsdarabot csupán,
fáj nekem ma délután,
hogy nem tegnap van megint,
és a rozsdás kerítésnek
hűvös érintése int,
ragadd meg, amit lehet,
ragadjon hozzá kezed,
mosd le arcod friss vizekben,
s ne tagadd, hogy majd’ elpusztulsz,
mert annyira élvezed.