Tudom a szó csak fél szárnya a csöndnek
Hazánk végföldje megnevezhetetlen
Kik éltek itt? Éltek egyáltalán?
Otthonunk vízparti homokból kelt szóvár
Otthonunk nem ház  – tákolt téliszállás
S mi maradandó a váltig változékony

Nem kőkori szavak: szótlan korok kövek
Mert addig élnek míg nevük titok marad
Nem az örök – a visszatérő élet
A feltalált idő szelek útvesztője
Deszka szúpercei fűzfák szárnya szélben
Nem a szavalt – az elfelejtett szavak
Fával lenyesett könnyű nyírfatestek
Az észre sem vett a hasznot sosem hajtó
Az éppen csak most lett – s a halott a halandó

Tudom a szó csak fél szárnya a csöndnek
Könnyű bárkák s a mélység – hallgatag
Hogy emelhetne szót a szótlanokért
Ki szavak és szelek közt foszló mint a felhő