Ahogy hazaértem, rögtön töltőre tettem a telefonom. Nincs új üzenet… Már 3 nap telt el és még mindig semmi.

Bekapcsoltam a gépet, csak a szokásos dolgok. Email, msn, youtube. Egyetlen új üzenet. Tőle.

„Nézd meg mit csináltál velem” – ennyi állt benne, és egy kép, rajta egy bontott terhességi teszt. Fogtam a telefonom és hívni kezdtem. Kinyomott, már megint. Üzenet írása.

„Nem tudom mit akarsz ezzel az egésszel, de beszélnünk kellene.”

Félóra, egy óra, már este van. Semmi válasz.

Később újabb email jött tőle.

„És erről is te tehetsz” – és egy újabb kép, ezúttal a csuklójáról, keresztben apró, véres vágásokkal.

– A faszom az egészbe! – ordítottam és istentelen nagyot rúgtam az asztalba.

Kiviharzom a konyhába, feltépem a hűtő ajtaját, kiveszek egy sört, bekúrom az ajtót – nem, inkább ezeket is – kinyitom megint, kiveszem mind a hatot, és bezárkózom a szobámba.

Egymás után gurítom le a söröket, és közben gondolkozom. Ahogy kellemesen zsibbadok a székembe, egyre inkább elönt a bűntudat. Az én hibám az egész. Megint hívni próbálom, de nem veszi fel. Hirtelen hiányozni kezd. Aztán eszembe jut valami.

Felkelek, újra kimegyek a konyhába. Fogok egy kést. A csuklómhoz rakom. Nem jó, anyám meglátja és kérdezősködni fog. Inkább a combom. Óvatosan belevágok, kiserken a vér. Fogom a telefonom, lefényképezem. Üzenet küldése.

„Na így majd meggondolja magát. Sőt, könyörögni fog.”

Ledőlök az ágyra, mosolygok. Már nincs rossz kedvem, becsukom a szemem, ejtőzök kicsit.

Arra ébredtem, hogy rezeg a telefonom. Új üzenet – Eszti.

„Gyere át, akarlak” – Megdobbant a szívem. Kiugrottam az ágyból és ekkor erősen megszédültem. A fejem összevissza zúgott. Az utolsó vonatot még elérem.  Gyorsan felöltöztem, kivettem anyám fiókjából egy kis pénzt és elindultam az állomásra.

Éjfél múlt, mire megérkeztem a délibe. Fél óra volt, mire találtam egy virágost. Egy csokor vörös rózsát kértem. Egy trafiknál vettem óvszert is – biztos, ami biztos – és bedobtam egy kétdekást az egyik kocsmában.

Kettőre értem Esztiék háza elé. Megcsörgettem, ő pedig beengedett. Felfelé menet azon gondolkoztam, mit fogok neki mondani. Amint kiléptem a liftből a nyakamba ugrott. Megölelt, aztán pofon vágott.

– Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem mit műveltél velem – mondta, azzal elindult befelé. Lehajtott fejjel lépkedtem utána.

– Ezt neked hoztam – nyomtam volna a kezébe a virágot, de ő bement a szobájába. Jobb híján letettem a cipős szekrényre.

Utánamentem a szobájába, ő a gép előtt ült. Leültem mellé a másik székre. Valami sráccal msnezett. Összeszorult a torkom.

Ahogy hazaértem, rögtön töltőre tettem a telefonom. Nincs új üzenet… Már 3 nap telt el és még mindig semmi.

Bekapcsoltam a gépet, csak a szokásos dolgok. Email, msn, youtube. Egyetlen új üzenet. Tőle.

„Nézd meg mit csináltál velem” – ennyi állt benne, és egy kép, rajta egy bontott terhességi teszt. Fogtam a telefonom és hívni kezdtem. Kinyomott, már megint. Üzenet írása.

„Nem tudom mit akarsz ezzel az egésszel, de beszélnünk kellene.”

Félóra, egy óra, már este van. Semmi válasz.

Később újabb email jött tőle.

„És erről is te tehetsz” – és egy újabb kép, ezúttal a csuklójáról, keresztben apró, véres vágásokkal.

A FASZOM AZ EGÉSZBE – ordítottam és istentelen nagyot rúgtam az asztalba. Kiviharzok a konyhába, feltépem a hűtő ajtaját, kiveszek egy sört, bekúrom az ajtót – nem, inkább ezeket is – kinyitom megint, kiveszem mind a hatot, és bezárkózom a szobámba.

Egymás után gurítom le a söröket és közben gondolkozom. Ahogy kellemesen zsibbadok a székembe, egyre inkább elönt a bűntudat. Az én hibám az egész. Megint hívni próbálom, de nem veszi fel. Hirtelen hiányozni kezd. Aztán eszembe jut valami.

Felkelek, újra kimegyek a konyhába. Fogok egy kést. A csuklómhoz rakom. Nem jó, anyám meglátja és kérdezősködni fog. Inkább a combom. Óvatosan belevágok, kiserken a vér. Fogom a telefonom, lefényképezem. Üzenet küldése.

„Na így majd meggondolja magát. Sőt, könyörögni fog.”

Ledőlök az ágyra, mosolygok. Már nincs rossz kedvem, becsukom a szemem, ejtőzök kicsit.

Arra ébredtem, hogy rezeg a telefonom. Új üzenet – Eszti.

„Gyere át, akarlak” – Megdobbant a szívem. Kiugrottam az ágyból és ekkor erősen megszédültem. A fejem összevissza zúgott. Az utolsó vonatot még elérem.  Gyorsan felölöztem, kivettem anyám fiókjából egy kis pénzt és elindultam az állomásra.

Éjfél múlt mire megérkeztem a délibe. Fél óra volt, mire találtam egy virágost. Egy csokor vörös rózsát kértem. Egy trafiknál vettem óvszert is – biztos, ami biztos – és bedobtam egy kétdekást az egyik kocsmában.

Kettőre értem Esztiék háza elé. Megcsörgettem, ő pedig beengedett. Felfelé menet azon gondolkoztam, mit fogok neki mondani. Amint kiléptem a liftből a nyakamba ugrott. Megölelt, aztán pofon vágott.

– Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem mit műveltél velem – mondta, azzal elindult befelé. Lehajtott fejjel lépkedtem utána.

– Ezt neked hoztam – nyomtam volna a kezébe a virágot, de ő bement a szobájába. Jobb híján letettem a cipős szekrényre.

Utánamentem a szobájába, ő a gép előtt ült. Leültem mellé a másik székre. Valami sráccal msnezett. Összeszorult a torkom.

– Megint ittál? – kérdezte.

– Csak egy sört.

– Aha.

A múlt hétvégéről beszélgettek. A gyerek lebarmozott. A profilképe alapján úgy 20 év körüli lehetett, nálam valamivel idősebb.

„Mekkora faszfej” – gondoltam – „Meg úgy egyáltalán mi köze ehhez az egészhez.”

– Most ezért hívtál át? Hogy ezzel a gyökérrel beszélgess? – kérdeztem Esztit

– Jó nagy pofád van, mit ne mondjak. Mit vagy te így felháborodva? Itt egyedül nekem van jogom felháborodni hülyegyerek.

– Na jó, ennek semmi értelme, inkább visszamegyek – azzal felálltam és elindultam kifelé.

– Menj csak, te fasz, ha erre ennyit tudsz mondani.

Visszaültem mellé. Megpróbáltam megcsókolni.

– Hagyj békén – mondta és ellökött magától – Feküdj le, majd megyek nemsoká én is.

– Nem, nem, megvárlak – válaszoltam.

 – Azt mondtam feküdj le.

Jobbnak láttam hallgatni rá, úgyhogy odamentem az ágyához és lefeküdtem. Elhatároztam, hogy nem alszom el, amíg ide nem fekszik ő is, úgyhogy 10 perc múlva már horkoltam.

Mikor kinyitottam a szemem, ő még mindig a gép előtt ült.

– Nem jössz? – kérdeztem. Ő csak rám nézett, kikapcsolta a gépet, és mellém feküdt. Átöleltem és újra elaludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy az anyukája beront a szobába és Eszti szennyeseit pakolássza.

– Jó reggelt – köszöntem. Erre ő felkiáltott és elejtette a kosarat ami a kezében volt.

– Jajj, de megijedtem, te is itt vagy? Eszti nem mondta, hogy jössz.

– Bocsánat, későn értem ide és… – elakadtam a mondat közepén, mert Eszti a takaró alatt, még alvást színlelve megmarkolta a farkam és lassan kezdett játszani vele.

– Semmi baj, csak akkor el kell mennem a boltba venni még pár dolgot. Csirkepörkölt lesz, szereted ugye?

– Igen… persze… nagyon. – próbáltam válaszolni, de az nem volt olyan egyszerű.

– Akkor jó. Még bedobok pár ruhát a gépbe, aztán indulok. Elém tudtok majd jönni? Elég sok szatyrom lesz. – Közben a ruhával teli kosárral indult az ajtó felé.

– Persze, hogyne – nyögtem. 

Mikor kiment végre, Eszti kinyitotta a szemét, és engem nézett. Meg akartam csókolni, de ő elhúzódott. Elengedte a farkam, felkelt, elhúzta a függönyt és kiment a konyhába.

– Megint ittál? – kérdezte.

– Csak egy sört.

– Aha.

A múlt hétvégéről beszélgettek. A gyerek lebarmozott. A profilképe alapján úgy 20 év körüli lehetett, nálam valamivel idősebb.

Mekkora faszfej, gondoltam. Meg úgy egyáltalán, mi köze ehhez az egészhez.

– Most ezért hívtál át? Hogy ezzel a gyökérrel beszélgess? – kérdeztem Esztit

– Jó nagy pofád van, mit ne mondjak. Mit vagy te így felháborodva? Itt egyedül nekem van jogom felháborodni hülyegyerek.

– Na jó, ennek semmi értelme, inkább visszamegyek. – azzal felálltam és elindultam kifelé.

– Menj csak, te fasz, ha erre ennyit tudsz mondani.

Visszaültem mellé. Megpróbáltam megcsókolni.

– Hagyj békén – mondta és ellökött magától. – Feküdj le, majd megyek nemsoká én is.

– Nem, nem, megvárlak – válaszoltam.

– Azt mondtam, feküdj le.

Jobbnak láttam hallgatni rá, úgyhogy odamentem az ágyához és lefeküdtem. Elhatároztam, hogy nem alszok el, amíg ide nem fekszik ő is, úgyhogy 10 perc múlva már horkoltam.

Mikor kinyitottam a szemem, ő még mindig a gép előtt ült.

– Nem jössz? – kérdeztem. Ő csak rám nézett, kikapcsolta a gépet, és mellém feküdt. Átöleltem és újra elaludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy az anyukája beront a szobába és Eszti szennyeseit pakolássza.

– Jó reggelt – köszöntem. Erre ő felkiáltott és elejtette a kosarat ami a kezében volt.

– Jaj, de megijedtem, te is itt vagy? Eszti nem mondta, hogy jössz.

– Bocsánat, későn értem ide és… – elakadtam a mondat közepén, mert Eszti a takaró alatt, még alvást színlelve megmarkolta a farkam és lassan kezdett játszani vele.

– Semmi baj, csak akkor el kell mennem a boltba venni még pár dolgot. Csirkepörkölt lesz, szereted ugye?

– Igen… persze… nagyon – próbáltam válaszolni, de az nem volt olyan egyszerű.

– Akkor jó. Még bedobok pár ruhát a gépbe, aztán indulok. Elém tudtok majd jönni? Elég sok szatyrom lesz. – Közben a ruhával teli kosárral indult az ajtó felé.

– Persze, hogyne – nyögtem. 

Mikor kiment végre, Eszti kinyitotta a szemét, és engem nézett. Meg akartam csókolni, de ő elhúzódott. Elengedte a farkam, felkelt, elhúzta a függönyt és kiment a konyhába.