„Megbélyegzett éveinken

Pohárnyomok pecsétje,

Jeltelenül temetkezünk

Időntúli szemétbe”

 

Bajtai Zoltán

A színpadon két ágy van párhuzamosan, egymástól másfél méter távolságra. Az egyik rendezett, a másik nem. A rendezett ágy végében lévő magnóból idegesítően kellemes popzene szól. A két ágy között ablak van, amin keresztül a szemben lévő panelház fényei világítanak este lévén. Balra ajtó.

Mikor a függöny felgördül, Erzsi az ablakpárkányon könyököl, az éppen szóló popszám sorait kíséri dúdolgatva, pillanatokra elakadva:

„… Utolsó nyári alkony

A szikkadó aszfalton

Azt vésem a kátrányba,

Szerelmes voltam Ádámba.

Épp az ablak szűkre szabott panorámájába próbálja a beleképzelni a határtalan végtelent, amikor benyit Ernő, a tuskó báty.

ERZSI (lekapcsolja a magnót, fel-alá sétálgat)

Kretén! Figyelj egy kicsit, most komolyan. Anyu nagyon ki van bukva. Tudod milyen apu, amióta kidobták a komszoltól. Ráadásul már a munkanélküli segélyt se kapja, anyunak mindenféle pluszmunkát be kell vállalnia, hogy legyen mit enned. Ennünk. És te még ezt tetézed is azzal, hogy éjfélekre jársz haza.

Ne cigizz a szobában, jó? (rövid hatásszünet) Vagy legalább állj az ablakhoz!

Ja, lenn ül a Kaktuszban az Oroszlánnal.

Az a félkegyelmű sittes viszi bele aput minden hülyeségbe, lefogadok, már biztos talált volna munkát, ha nem ezzel az alakkal lógna.

(Erzsi kinéz az ablakon, közben Ernő a csikket Erzsi párnája alá teszi.)

Ernő, beszélj anyuval, egész este sírt.

Áhh, faszom, akkor már biztos abbahagyta.

(Ernő ruhástól lefekszik az ágyra, magára húzza a takarót és el is alszik íziben. Erzsi fülhallgatót csatlakoztat a magnóra, és zenét hallgat az ágyán fekve, közben az ablakból távoli oroszlánbömbölés hallatszik, mintha valahol hangosan néznék a Cartoon Network-öt)

Sötét van. Csak Erzsi néni és a telefonzsinór sziluettje látszik, háttérben a lakóteleppel az ablakban. Erzsi néni telefonál.

ERZSI NÉNI (Sírós hangon)

…Én már nem tudom, mit csináljak, amióta leépítették, nem lehet vele beszélni, előtte se lehetett, de legalább itthon volt. Van egy új haverja, valami Oroszlán, kérdeztem már tőle, mi az igazi neve ennek az Oroszlánnak, azt mondta, Oroszlán Béla, de hát ilyen név nincs is, ki hallott már ilyet, kérdeztem, persze csak magamban. Nagyon ideges mostanában az én Jácintom. Aztán Ernővel is sok gond van, most lenne a legnagyobb szüksége az apjára, az apai pofonokra, vagy lehet nem is arra, hanem erre az apa-fiú izére. Az én szavam falra hányt borsó neki, meg az osztályfőnöke is felhívott, hogy ő se tud lelkére beszélni az Ernőnek. Ráadásul órákon is ki-be mászkál a teremből. Azt mondta, a tiszteletlenség már nem is lenne akkora gond, de így mást is, vagyis az egész osztályt hátráltatja a munkában. Én már nem tudom… Erzsikémmel szerencsére nincs semmi gond, idén sok hármasa lesz, de tudod ides, milyen kis butuska volt mindig is. Emlékszel, amikor a Balatonon voltunk még régen… Jut is eszembe, ides, Erzsike mondta, kérdezzem meg tőled feltétlenül, hogy a nyáron le mehetne-e hozzátok pár napra, szívesen beszélgetne a Pamelátokkal, azt mondja, biztos vele is sok minden történt karácsony óta. Fel is írta az ímélcímét, várj, beolvasom, azt mondja, bocsáss meg, papír van kéznél? Ides? Ides? Háló! Háló!

(Erzsi néni térdre rogy, és sírni kezd.)

Bárpult tele sörösüvegekkel és pálinkáspoharakkal, egyik fele üres, a másik nem. Háttérben sötét ablak. Pislákoló neonlámpa. Balra ajtó.

OROSZLÁN (A közönség fele beszél)

Meg egy pálinkát a Jácintnak is, ha mondom!

Aztán a faszom a kurvájába, hogy meri nekem megmondani, hogy mi a faszt csináljak, egyszerűen nem érti meg, baszd meg, hogy én vagyok a családfő, nem hagyja, hogy keressem a kibaszott munkát. Nem érti meg, nem ért semmit, mindig mondja: „Én már nem tudom, Én már nem tudom.” Én tudom, lesz pénz, még egy kis idő és találok kibaszott munkát. Tényleg nem tudsz valamit? Még mindig nem?

Elintézünk mindent, Jácintom! Idd csak azt a pálinkát, mindjárt jobb kedved lesz tőle, ha én mondom.

Jókedvem, jókedvem… Kellett nekem kibaszott család, a leány hülye, mint az anyja, egymásra ütnek, nem tudom, ki csinálta neki baszd meg. Tudod mit? Én letagadom, most itt neked Oroszlán, én letagadom. Aztán ez az Ernő, ez meg kétszáz forintot kér, valahányszor meglát, azért, hogy ne mondja el az anyjának, hol vagyok. Ezt meg az anyja zsidó vére rontotta el. Ez baszd meg, milyen család? Megőrjítenek, rosszabbak baszd meg, mint a kommunizmus. Faszom, otthon ülhetnék nyugodtan. Lefogadok, már lenne valami könnyű munkám is, ha nem zavarnának a keresésben. Aztán este nézném a meccset. Lefogadok, a csapatnak is jobb lenne, ha nem nősülök meg. A kurva életbe, Oroszlán!

(Oroszlán cigire gyújt, megöleli Jácintot, és az öklével megdörzsöli Jácint fejét, az meg a pultra dől a tréfa után.)

Barátom! Nem hagyom, hogy így elkúrják az életedet. Elrendezünk mindent. Most ide figyelj, nekem el kell mennem, fél óra, aztán visszajövök, vállalkozó vagyok, tudod, hív a munka, ilyen későn is, de hát menni kell, különben holnap nem lesz pálinka, sőt, még sör se. Nesze, itt egy ezres, ha valamelyik elfogyna, aztán valamikor megadod. Megbízok benned, tudom, azzal a kis kamattal együtt megadod szépen, amint lesz munkád. Azt mond meg énnekem te Jácint, mi annak a kurvának a neve?

JÁCINT (Felemeli a fejét)

Figyelsz te rám? A feleséged, az. Annak mi a neve?

(Oroszlán lehúz egy pohár pálinkát és kimegy az ajtón.)

Erzsi néni egyedül áll a színpadon összekulcsolt kézzel. Szemből reflektor világítja meg. Hátul az ablakban a lakótelep hideg fényei.

Miért kellett meghalnia Zsoltnak? Most minden másképpen lehetne. Hogy terelhetted mellém Istenem ezt a világ szerencsétlenségét, még az sem tűnt fel neki, hogy mindössze fél éve ismertük egymást, amikor Ernő megszületett. Hiába áltattam magam, Jácint mindig is ilyen volt. Gondoltam rá, hogy véget kéne vetni ennek az egésznek, így, vagy úgy. (rövid szünet). De a gyerekek… Most már mindegy hazajön-e vagy sem, többé nem számít. Ernő bármennyire elvadult, de Zsoltra emlékeztet, és nem tudok rá rossz érzéssel nézni. Erzsi, pedig egy angyal, lehetne akár magától az Ördögtől is, akkor is szeretném. Már bocsáss meg! Életemnek egyetlen célja és maradék értelme, ezt a két gyereket mennél jobb útravalóval engedni az életbe, hogy ők élhessék azt a szép életet, amit elterveztünk kislánykorunkban a paplan alatt nővéremmel, amikor az esti mese izgalmai után még nem tudtunk elaludni.

A színpad ugyan olyan, mint az első felvonásban. Ernő cigizik. Erzsi zenét hallgat és rajzolgat. Kopognak az ajtón.

Ernő, nézd meg ki az! Én már pizsamában vagyok, kérlek.

Hello kisöreg! Az izé, az Erzsit keresem, itthon van? Négyszemközt akarok vele beszélni, küld ki, aztán maradj a szobádban.

A faszom, mi vagyok én? (hangosan) Hé, Picsa! Hord ide magad, keresnek.

(Erzsi az ajtóhoz megy, Ernő meg lefekszik az ágyára.)

Oroszlán jobb kézzel elkapja Erzsi nyakát, nekivágja a falnak, mielőtt nyikkanni tudna, bal kezével befogja a száját. Két perc tusa után elengedi. Erzsi holtan csuklik össze. Oroszlán eltűnik, a szobában Ernő cigizik, a magnóból ugyanaz a szám szól, mint a darab elején.