Az emlékversírás szokássá válásának eredete az évszázadok homályába nyúlik vissza. A műfaj virágkora azonban a XVIII–XIX. század. Népszerűségére az irodalmi párhuzamokból is következtethetünk. A költői életművekben a XIX. században gyakori. A századfordulótól az írni-olvasni tudás növekedésével vált általánossá. (Keszeg, 1991)

Az emlékversírásnak nagy hagyománya volt és van ma is egész Kárpátalján, így kutatásom színhelyén, Salánkon is. Azonban el kell mondanom, hogy a füzetek gyűjthetősége mára már nehezebb feladatnak bizonyult. Ugyanis az emberek, főleg az idősebbek, nem fordítottak figyelmet az emlékversek megőrzésére, így nagyon sok elveszett, vagy oly mértékben rongálódott meg, hogy azt ma már nem lehet feldolgozni.

A településen azonban ma még fellelhetők több generáció emlékverses, kéziratos füzetei is.

Az emlékverses füzeteket kb. 2-3 évig írták, aztán ez a „láz” egyre inkább elmúlt, s egy-egy teleírt füzet csak egy kedves emlék maradt meg a tulajdonosa számára.

Az alább bemutatásra szánt füzet egy salánki lakos kéziratos füzete. Egy ilyen füzet megvizsgálása több szempontból is érdekes és hasznos. Elsősorban megismerhetjük az adott személy, a tulajdonos érzésvilágát, érdeklődését. A lejegyzett versek által maga a tulajdonos világa tárulkozik elénk. A versek típusa – hangulatilag és tematikailag is – ábrázolja a lejegyző érzelemvilágát. Másodsorban pedig tükrözi a helyi hagyományokhoz való kötődést.
A füzet bemutatását tartalma miatt választottam. Az emlékversek színes kavalkádján kívül dalok és különböző nóták szövegeit találjuk lejegyezve.

Szerkezetét tekintve a füzet megfelel a hagyományos és még ma is élő felosztásnak. Megtalálható benne a nyitóvers is, mely az emlékverses füzetek mondhatjuk, kimaradhatatlan tartozéka. A füzet végén pedig a barátok és ismerősök által bejegyzett pár soros verseket olvashatjuk. Jelen bemutatott füzet lejegyzőjének neve, illetve aláírása már az első oldalon is szerepel. A füzetben található kézírás is mutatja, hogy minden benne szereplő verset maga a tulajdonos írt. Kivételt képeznek a füzet végén található barátok által bejegyzett versek.

A füzet borítója már igen megviselt és kopott, a rajta lévő írás kivehetetlen. A nem túl vastag emlékverses füzet 74 oldalán összesen 131 vers, 2 vers formában írt levél, 4 dal és 5 idézet (költőktől) található. A füzet végén pedig valószínűleg barátok által bejegyzett jókívánságok, emlékversek találhatóak.

A 131 verset tekintve ide tartozik minden bejegyzett vers a két soros rímektől egészen az oldalnyi terjedelmű versekig.

A fellelhető dátumok szerint a kéziratos könyv keletkezési dátuma 1960. De találunk benne 1970-ben feljegyzett verset is. Ez a tény azonban ellenkezik azzal a fenti megállapítással, miszerint a füzeteket 2-3 évig írták. Néha azonban megtörténik olyan eset is, amikor pár év elteltével újra a tulajdonos kezébe kerül az emlékverses könyvecske, és ismét lejegyez egy-két verset. A füzet legelején rövid versikékkel találkozunk. Ezek majdnem minden emlékverses füzetben megtalálhatóak. Íme, néhány példa:

 

Emlékversek

 

Légy boldog mint a tavasz,

Tudj forrón szeretni mint a nyár,

Szived gazdag legyen mint az ősz,

De lelked hófehér mint a tél.

Kicsi szived bimbó kelyhe zárva,

Szelíd lelked nem ébredt méj lángra,

De ha eljő a sejtelmes óra

A bimbóból felpattan a rózsa.

Lelked elé egy új világ tárul

Álmodol a fényes menyországról.

Boldog legyen szived édes álma

Ne ébredj a rideg valóságra.

 

A szeretet rózsafája soha elne

hervadjon,

Ki e pár sort írta néked

Emlékedbe maradjon.

 

A harmadikként bemutatott vers általában az emlékverses füzetek legvégén található valamely barát által bejegyezve, jelen esetben azonban már itt is olvasható a tulajdonos kézírásában. A vizsgált füzetben nagyon sok emlékvers a virág motívum köré csoportosítható. A virág nagyon sokszor előfordul, mint gyűjtő kategória. A virág általában a szerelemre utal, mely mindig párhuzamot jelenít meg: szeress egy virágot – szeress egy legényt; a virág is csak egyszer nyílik – a szerelem is egyszer él; a virágot öntözni kell – a szerelmet csókkal kell ápolni stb. Más esetekben a virág a lányt, néhol a fiút jeleníti meg, pl.: szerettem egy virágot. Emellett tulajdonságot is jelölhet. A vizsgált füzetben összesen 14 olyan vers található, melyben a virág motívum szerepel.

 

Nincsen nékem örömöm csak te a világon,

Te vagy nékem édes virágom,

Virág nélkül szomorú a határ,

Nélküled nincs se világ, se napsugár.

Ó, ha tudnád hányszor gondolok rád,

Leszünk-e még együtt édes boldogok?

A lelkem mindég csak te uténad vágyik,

Úgy is fog az lenni egész mind halálig.

(4. oldal)

 

Fontos megjegyeznünk, hogy a versekben előforduló párhuzam (Virág nélkül szomorú a határ, Nélküled nincs se világ, se napsugár.) szinte elmaradhatatlan, hisz ezekben a versekben éppen ez a lényeg, hogy a virággal vagy annak tulajdonságával hasonlítja össze a kedvest a vers lejegyzője. Ezt mutatják a következő példák is:

 

A szerelem egy szép nyíló virág,

Melyet ha ápolsz szépen nyílik tovább,

Ellenben ha gondjaid leveszed róla,

Elszárad, elhervad, mintha nem lett volna.

(7. oldal)

 

A virág a földből jön,

A szerelem a szívből jön,

Azt beszéli a világ,

Hogy szeretni boldogság,

Én is szívből szeretlek,

Mint a virág úgy teszek,

A virág is egyszer nyílik

De elhervad azután,

Szeretni csak téged lehet,

Tiszta szívből igazán.

(8. oldal)

 

Most az én reményem

E szép nyíló virág,

Melyet ha te ápolsz

Élni fog az tovább,

De hogy ha gondod leveszed róla,

Elszárad, elhervad, mintha nem lett volna.

(39. oldal)

 

Nagyon sokszor az ibolyát találjuk egy kedves, szerény kislány jellemzésében: Légy olyan, mint ez a kis virág, és szeretni fog az egész világ; Légy szerény, mint az ibolya… Az ibolya a szerénységet ill. Mária alázatosságát is jelképezi, ezért is szerepel így az emlékversekben is. (Hoppál, 2004) Az emlékverses füzetben az alább leírt két versben található meg az ibolya motívum:

 

Mosolygó tavasznak

Szende ibolyálya,

Legyen a te élted

Boldogság tanyája.

(31. oldal)

 

Erdőben fű között illatot lehelve

Él egy piciny virág ibolya a neve,

Nem kéri a fényt, sem a napvilágot,

Mégis úgy szeretik a piciny virágot,

Légy te is szerény elrejtőzött virág,

Hogy csak aki szeret az akadjon rád.

(33. oldal)

 

A virágok közül legtöbbször a rózsa szerepel, s ez az arány messze túlhaladja a többit. A rózsa egyaránt lehet a szerelem, szeretet, tisztelet szimbóluma, esetleg tulajdonságot, néha pedig a tövise fájdalmat jelöl. Összesen 14 versben találkozunk a rózsa motívummal.

 

Megrendül a rózsabokor levele

Bájos kicsi lányka ül mellette

Szakíts róla egy szép rózsát, levelet,

Hogyha szeretsz ne feledd a nevemet.

(2. oldal)

 

Virágot szedtem,

Ők beszélnek helyettem,

A rózsa szól szeretlek,

A bimbó szól ne vess meg,

Legszebben szól a nefelejcs,

Engem soha el ne felejcs!

(3. oldal)

 

A rózsa piros,

A nefelejcs kék,

Ha néha rám gondolsz,

Áldjon meg az ég.

(5. oldal)

 

Rózsaszálat küldök neked emlékül,

Hogy szeretlek ennek örök jeléül.

Itt szedtem a salánki hegy tetején

Szeretet van annak minden levelén.

(5. oldal)

 

Szép a rózsa, de szúrós a tövise,

Ilyen szúrós minden legény szerelme.

(40. oldal)

 

A boldogság szép kertjében

Bájos rózsák nyíljanak,

Boldogító szép remények

Soha megne csaljanak.

(42. oldal)

 

Nagyon sok helyen találkozunk még egy bizonyos verstípussal, ami nem más, mint akrosztikon. Az akrosztikon, névrejtés – olyan vers, melyben a versszakok vagy sorok kezdőbetűi összeolvasva egy nevet vagy mondást adnak. Ezt nevezik versfőnek, ami utalhat még a vers témájára, címzettre, a vers szerzőjére stb. (Fenyő, 1999)

Ezek a versek legtöbbször egy rejtett üzenetet közvetítenek. A versek általában nem kerülnek el a címzetthez, csak az egyéni érzések kimutatására, mintegy önmagának írja le a füzet tulajdonosa. Ezekben a versekben mindig a szerelem, a szeretet, a vágy tükröződik. Sokszor előfordul, hogy maga a füzet tulajdonosa alkot egy-egy akrosztikont. A vizsgált füzetben összesen 5 akrosztikont találtam.

 

Sz-ép szemedre hogyha reá gondolok,

E-libém a papirosra könny csorog,

R-ajtad kívül mást szeretni nem tudok,

E-lfeledni téged képes nem vagyok,

T-e vagy az én szerelmem fénye, világa,

L-nyha tavasz viruló szép virága,

E-mlékül mit irok csak úgy tudod

K-ezdő betüiket össze olvasod.

(2. oldal)

 

L-épteidet vezérelje

É-gi csillag ragyogása

Gy-önggyel legyen ékesítve

B-oldogságod koronája

O-sztozik a boldogságban

L-eleked és a szived is

D-e ha élsz majd boldogságban

O-h azért azt kívánom

G-ondolj rám akkor is.

(51. oldal)

 

A versek kavalkádjába illeszkedve találkozunk a dalokkal, összesen 4 dallal. Ezek a füzet közepén találhatók, s mindössze egy „Dal” felirat hívja fel rájuk a figyelmet. Az emlékversekkel ellentétben itt már mind a négynek címe is van, melyek a dal első sorát is képezik. Kivétel ez alól a Pancsoló kisgyerek című Kovács Eszti dal. Az előző három nem pont az ismertsége miatt kerülhetett be a füzetbe, hanem leginkább tartalma miatt, azért, mert ezek fejezik ki leginkább az egyén belső érzéseit. Az emlékverses füzetben szereplő versek nagytöbbsége a szerelmet fejezi ki, egy kedveshez szólnak, így a dalok, hasonlóan a versekhez, a hűtlenségről, a viszonzatlan szerelemről, megcsalásról, a kedves távollétéről beszélnek.

Az emlékverses füzetekbe bekerült nóták kifejezik nemcsak az egyén, de a közösség ízlését is. Hiszen csak olyan nóták kerülhetnek be a könyvekbe, melyeket a közösség már megismert, elfogadott, szeretett, melyek mindinkább tükrözték érzelemvilágát. És nem utolsósorban fontosnak tarthatjuk azt a tényt is, hogy egyes slágerszövegek bekerülése az emlékverses füzetekbe (jelen esetben a Pancsoló kisgyerek) a rádió elterjedésének volt köszönhető s az egyén művelődésére utal. (Ujváry, 1980)

Érdekességként említhető az a tény, hogy az emlékversek között külön oldal van szentelve a költői idézeteknek, melyet a következő cím jelez: Emlékversek (Híres költők verseiből válogatott, emlékkönyvbe, vagy levelezőlapra alkalmas idézetek). A cím szerint ezek az idézetek a felhasználás igényével kerültek be a füzetbe és a megőrzés célját, illetve a későbbi felhasználást szolgálják. Ez a pár idézet rámutathat a tulajdonos igényességére, bizonyos fokig pedig a füzet tulajdonosának műveltségére utal, hiszen kevesen tartották fontosnak a költői idézetek beírását egy emlékverses füzetbe, s még kevesebben jegyezték fel a költő nevét az idézetek végén.

Kutatómunkám során ez idáig még nem találkoztam olyan emlékverses füzettel, melyben külön oldal lett volna szentelve költői idézeteknek. Néhol azonban előfordultak ezek az idézetek, ám a szerző neve nem volt feltüntetve. Így kerülnek ismert vagy kevésbé ismert költők versei a nép ajkára, s a füzetek másolásával adódnak, örökítődnek tovább.

Összesen négy idézetet találunk itt:

 

„A szerelem mindent ápol,

s a szerelmet nem ápolja semmi”

Petőfi

 

„Minden, ami itten a szivet gerjeszti,

Megnyerve elavul s végmúlásnak ered;

Új gondolat becsét, malasztját elveszti;

Csak az boldog, aki szerettetik s szeret.”

Kisfaludy Károly

 

„A szerelem titkába nehéz behatolni, mi okból?

Távoz eszünktől, s vak hitre tanítja szivünk.”

Jósika

 

„Szép kígyó a szerelem,

Kerüld kiki okosan.

Ha megcsip, oda van.”

Kisfaludy Sándor

 

Az idézetek tekintetében van némi eltérés az eredeti és az itt lejegyzett szövegek, versrészletek között. Az első idézet Petőfi Sándortól való, A csillagos ég című versének utolsó soraiban olvashatjuk, ám az  eredeti szöveg szerint a következőképpen hangzik:

 

„A szerelem mindent pótol, s a szerelmet

Nem pótolja semmi.”

 

A második idézet Kisfaludy Károly A szerelem című verséből való, annak negyedik versszaka. Ez is kissé eltér az eredeti szövegtől, mely így hangzik:

 

„Minden a mi itten a szívet gerjeszti,

Megnyerve elárúl s végmúlásnak ered,

Új gondolat becsét, malasztját elveszti:

Csak az boldog, a ki szerettetik s szeret.”

 

A harmadik idézet, mely Jósika Miklósnak van titulálva, valójában egy Kisfaludy idézet. Kisfaludy Károly epigrammái között találhatjuk ezeket a sorokat eredeti szöveg szerint a következőképpen:

 

A szerelem titkába nehéz behatni; mi okból?

Távol eszünktől, s vak hitre simítja szivünk.

 

A negyedik idézet Kisfaludy Sándortól való: Himfy, A kesergő szerelem, IX. ének 81. dalából idézünk:

 

Egy szép kígyó a szerelem:

Kerüld kiki okosan!

Ha kit megcsíp, oda van.

 

Láthatjuk, hogy a füzet tulajdonosa nem fordított nagy figyelmet arra, hogy az irodalmi alkotásokból vett idézeteket pontosan jegyezze le, illetve tárgyi tévedés is történik a szerzők nevének feltüntetése során. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy pár évtizeddel ezelőtt nehezebb volt hozzájutni az irodalmi alkotásokhoz, szöveggyűjteményekhez, nem mindenkinek volt otthon könyvtára, ahol esetleg utánanézhetett volna ezeknek a dolgoknak.

Másodsorban tudjuk azt, hogy az emlékverses füzeteket átmásolták egymástól. Ebből következhetnek a fenti pontatlanságok, vagyis a többszöri másolás során nem tudják pontosan átadni egymásnak a szövegeket, gyakran azért, mert nem tudják kiolvasni a szavakat. Ugyanez jellemző nemcsak a költői idézetek, hanem az emlékversek átírására is, hiszen sokszor olvashatjuk ugyanazt az emlékverset többféleképpen, némi változásokkal. Ezzel magyarázható az, hogy az emlékverses füzetek és a bennük előforduló versek kézről kézre történő átadásakor változnak.

Az emlékverses füzetek szinte állandó elemeivé váltak a levelek, melyek szintén az egyén belső világát, érzéseit fejezik ki. Nem ritkák a katonalevelek sem, de általában dallamos, szerelmes leveleket találunk. A vizsgált füzetben összesen 4 levél található. Ebből az egyik egy katonalevél, mely a honvágyat, a szülő utáni vágyakozást, a reményt fejezi ki. A verses katonalevelet valószínűleg átmásolták, hiszen ez egy leány füzetében található.

A másik három vers a csalódást, a kedvestől való elszakadást fejezi ki. Ezek egyike sem hosszú levél, csupán pár soros versek (egy kivételével). Nem derül ki azonban, hogy a füzet tulajdonosa átmásolta vagy pedig ő maga írta azokat. Hiszen nem ritka eset, hogy a fiatalok maguk írtak, költöttek verseket.

 

Fordulj el ha találkozunk,

Ne lásd meg, hogy két szemem könnyes,

Ne vedd észre, a hangom a bánattól csöndes,

Azt se lásd meg, hogy hervadok, mint egy letört rózsa,

Hogy a szívem, árva szívem nemsokára utolsót dobogja,

Te voltál a napsugaram,

Te voltál a gyöngyharmatos álmom,

Ha rád röppen forró szárnyon,

A szerelmes forró imádságom,

Mégis büszkén kacagsz rajtam,

Mikor a levelem olvasod,

Boldog vagy ha elfeledlek,

Hogy te töröd össze az én szivemet.

Most már írom levelemet,

Csalfaságod pedig szálljon s szívedre,

Hogy egy igaz szivet megcsaltál örökre.

Irok azért neked egy szomorú verset,

Búcsut veszek tőled, feledj el örökre engemet,

Mert egy lány egy legényt könnyen elfeled,

Ezt a pár sort, hogyha elolvasod,

Jusson eszedbe, hogy szeretlek téged,

Akit te megcsaltál, most már Isten veled.

(11. oldal)

 

Valahol messze tőled távol

Egy szőke kislány épp terád gondol

Iróasztalánál levelet ír éppen

Szerető levél van reszkető kezében

Ezt a kis levelet elviszi a posta

Bánatos betűkkel lesz beleírva

Valahol messze tőled távol

Egy szőke kislány épp terád gondol

(48. oldal)

 

A két levél különbözik egymástól. Míg az előzőnek valóban levél formája és jellege van, addig a másodikban csak utalást találunk arra, hogy ez egy levél.

A levél valamivel több, mint egy vers. Nyomatékosabb közlés, közelebb hozza egymáshoz a levél íróját és a címzettet. A levélben leírt közlésnek van valami mélyebb és erősebb tartalma.

A fiú és a lány közelebbi kapcsolatát jelzi.

A kéziratos könyvekről elmondhatjuk, hogy minél változatosabbak, annál többet árulnak el tulajdonosukról, a közösségről. A benne található dalok, versek, idézetek, s ezek belső tartalma, mind az egyén lelkivilágát tárja elénk. Habár az emlékverses füzetekben szereplő versek többségét kézről kézre adván egymástól másolták át, mégis mindegyik füzetnek megvan a maga egyénisége, amely a tulajdonosára utal, aki kiválogatja a számára „fontos és értékes”, lelkéhez mindinkább közelálló verseket, dalokat. Így beszélhetünk az emlékverses füzetek sokféleségéről, noha az azokban előforduló tartalom igen hasonló.

Irodalomjegyzék

 

Fenyő D. György 1999, Poétai iskola: Bevezetés a líra világába, Bp., Kronika Nova Kiadó.

Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György 2004, Jelképtár, Helikon Kiadó.

Keszeg Vilmos 1991, A folklór határán: A népi írásbeliség verses műfajai Aranyosszéken, Bukarest, Kriterion.

Ujváry Zoltán 1980, Népszokás és népköltészet: Válogatott tanulmányok, Debrecen.