Előfeledések (CXVI–CXX.)

 

Sziszüphosz játszik

Rengetegzik a lény. Örvénynek vélnéd,
ha nem vélnéd vulkánnak, oly közép.
Remény elől hová is zokoghatnál?
Máshogy létezik a nemlétező –
toldd megy egy vízzel, ha rövid a szád!
Fel-felgörgeti, majd legurigázza
a sziklát: játszik, játszik Sziszüphosz.

 

Műhelyből suttogás

„In the light of your grace I walk on…”
Ajeet Kaur: In your Grace (Maa)

Lefordítani lét titkát az élet
nyelvére: mantrák s fügék hivatása.
Műhelyből suttogás is kikerül,
nemcsak bohócabb dal a madaraknak,
magányt költeni összeráncolt szívvel.
Két egész egészítheti ki egymást.
Angyal génjeit szeretők öröklik.

 

Hattyút tud

Iszap pillantása legyen a lótusz,
krisztustaót hirdessen buddhagyöngy.
Sár is vízben szocializálódik;
tó hattyút tud, de körötte se gyérség:
éden kereklik gyalogszer nyomán.
Magát sebzi a lény gondolt lidérccel.
Lélek akar, nem test, táncot beszélni.

 

Ezüstarany

Ezüstfenyő alatt a föld is oltár.
Misézni jár oda ködök lidérce,
gyíkok tobzódnak víg liturgiában,
tobozt kerít enyészet, bogarat fény.
Nem hívő: bízó, aki kertet hunyva
újjá-újjászületni árva már.
Ezüstfenyő alatt arany a szél.

 

Tartalék életünk

Világjóság az erdők szövetében,
nem értünk kering tartalék lét, mégis
emberít a fák vérmérséklete.
Aki kortársuk, boldog, mint a méhek,
és boldogtalan, mint a szerelmes nők,
és boldogtalan, mint rossz férfiak.
Hosszú hallgatás ér el holdig, holtig.

 

(Illusztráció: Alexandra Kube: Bristlecone Pine 2)

Vélemény, hozzászólás?