Demetrio atya amúgy végtelenül kedves ember volt, mindenkihez türelemmel és megértéssel fordult, még Lorenzóhoz is, de hát időnként mindenkire ráfér az atyai szidalom.

A városban elhatározták az emberek, hogy az öreg templomot bizony fel kell újítani. Ráadásul nemcsak városszerte, de a templomban is több egér lakott. Sajnos nem volt mindegyikük olyan becsületes, szelíd lélek, mint Cosimo. Ő csak a megélhetésért csent el néha ezt-azt, és mindig meghallgatta a miséket. De voltak olyan végtelenül eleven és rosszcsont egerek is, akik szerették ijesztgetni az embereket, főként a hölgyeket. Élvezettel kergették fel őket a székre. Persze az egerek számára is veszélyes volt az ilyesfajta játszadozás. A férfiak ugyanis nem szaladtak el előlük és a macskák sem. Habár volt a városban egy macska, aki fiatal korában pórul járt az egerekkel. Esetlen kis jószág volt még, és a rosszcsont egérkék különösen élvezték az ügyetlen cicát nézni. Egyikük még az orrába is beleharapott. Ezek után nem törődött többet az egerekkel, inkább rájuk se hederített. Ezeknek az egereknek egyfajta erőpróbát jelentettek az ilyen kalandok.

– Ó, barátom, nem is hallottam, hogy felújítják a templomot. Mihez kezdek most?

– Ha gondolod, nálunk meghúzhatod magad, majd mindig juttatok neked az ételemből. Csak ne kelts feltűnést!

– Kedves barátom, nagyon köszönöm!

– Rendben van Cosimo, de ha nem haragszol, most mennem kell. Miss Maja már vár rám, együtt akarjuk megnézni a körmenetet. Randevú! – cinkosan kacsintott, majd elügetett a templom irányába, egyedül hagyva Cosimót kavargó gondolataival.

Nemrégiben Signora Alessia Brontolonát meglátogatták Angliában élő rokonai, és ajándék gyanánt egy kiskutyát hoztak neki. Egy kutyalányt, őt hívták Miss Majának. Bob természetesen nagyon megörült az új társaságnak, és mint idegenvezető, azonnal mellészegődött.

Ebben a pillanatban Cosimo meghallotta a harangszót, ezért gyorsan elindult. Beosont, felmászott az egyik magasan lévő díszre, és ott hallgatta meg a misét, közben gondolatban elbúcsúzott egy időre az otthonától. Gondolta, hogy egy jó ideig nem fog a templomban lakni. Elhatározta, ha készen lesz a templom felújítása, megnézi, van-e lehetősége visszaköltözni. A mise végeztével az embereket megelőzve surrant ki a templomból. Felmászott a zászlórúdra, és így ment a körmenettel. Hallgatta a Stabat Matert, és nézte az éneklő emberek tömegét. Ezzel a csodás énekkel, a templom feldíszített, virágoktól illatozó képével búcsúzott el otthonától, melybe, remélte, egyszer még visszatérhet.