– ­Marcinak­ – 

0

hat és fél éve hordod a világot.
kinövöd rendre, ahogy a holmikat.
gyűlnek az összehajtogatott évek
a hársfautánzatú komódban. az
illattalan levendulacsokrokkal,
s a bontatlan csomagú füstölőkkel
bezárva, anyád emlékezetébe.

1

nem sírtál, mikor kimásztál belőle.
éber, fegyelmezett újszülött voltál,
tekinteted felkutatta az enyémet;
(bármit papoljon az orvostudomány)
volt érzéked a zsidó misztikához:
az első nap mindenki számára világos.
(jaj lesz, a leányanya­gyilkosoknak.)

2

aranybőröd, elszégyellte nagyapád;
hazudni készült magának is felőled.
igazat szóltam. bűnbak lett belőlem.
keresztelőd alatt Tarát imádtam.
lüke nagyanyád kifaggatta a papot:
mennyivel tartozunk? (miért, bassza meg!?
a megváltásért? a vén alkoholistának?)

3

kíméletlenül cseperedtél. sátán
nem vijjog úgy, ahogy te forgattad
hörgőcskéidben a görcs akaratot.
mézeskalács figurákat tiportál
fűszeres homokká, csak Jagisnától
féltél. csöcse előtt kapituláltál,
mohón szlopáltad vas-keserű tejét.

4

sokat faggattál. feleltem ahogy tellett.
az időről beszéltünk, és az múlott.
rendszerbe szedtük idejekorán a lényeket,
barátunkká lett, egynéhány fura alak:
kő, gaz, jószág s ember. még a buddhák is.
papa, mi a halál? ­”Kietlen, csendes,
lény nem lakta Éj.” ­ez tök jó! aludjunk!

5

démonok kerekedtek. az anyaföld,
s az apaég rettentő hangzatokkal
lökte szét egymást, téged s a világot.
elrejtőztél előlük. alakváltást
játszottál apró, sárga kaméleon-
ból lettél kék denevér, rőt pamacska;
carnotaurus, vagy emberséges robot.

6

koravén diplomataként vészterhes
találkozókon feszengtél hatalmas
ellenfelek között, lopva a kezeket
egymáshoz érintgetted, jobbról­balról.
majd feladtad. beláttad: „Mutéria”
végleg a diktatúra mellett döntött,
s „Patria” forrásai kimerültek.

6 és 1/2.

hat és fél éve hordod a világot.
kinövöd rendre, ahogy a holmikat.
gyűlnek az összehajtogatott évek
a hársfautánzatú komódban. már
nem szólíthatsz papának,
csak márknak.

 

---

kép: Tomáš Luňák