Szeder Réka összes bejegyzése

Michel Houellebecq: Élet

A nap emelkedik, nő, majd mindent befed.
A megkönnyebbülés nem jött el éjszaka.
Hallom a buszokat, s átszövi a teret
a finom moraj. Itt vagyok, eljött a ma.

A szenvedéseink körüli valami
egyre keményedik, s pillanatok alatt
kialakul. Az ég pedig tért ad neki.
A testek, csak a testek. Csupán ennyi maradt

Fáradságokat és vágyakozásokat;
ennyit éltünk csak át. De egész mást kerestünk   .
Arcunkon a mosoly már nem jelent sokat,  .
Régóta fogva tart az áttetszhetőségünk.

Szeder Réka fordítása

 

Arthur Rimbaud: Álmodó a völgyben

Árnyas lombok között kanyarog a folyó.
Hullámai a part peremét tépdelik.
Apró völgy látszik ott, fényesen ragyogó.
Ezüstös napsugár süti a széleit.

Egy fiatal vitéz; bús fej, nyitott ajak.
Veríték a nyakán, kék zsázsában hever.
Szendereg; megpihent a fellegek alatt.
Napfény takarja őt, e szerény fekhelyen.

Lábánál kardvirág, s álmodik. Úgy, ahogy
beteg gyermek. Pihen, s a szája mosolyog.
Természet! Didereg; melegítsd fel helyét.

Mezőn fekszik, de nem érez illatokat.
Keze mellén pihen, s alszik; süt rá a nap.
Békés. Jobb oldalán két vöröslő pecsét.

Szeder Réka fordítása

Michel Houellebecq: Après midi

Gyötrelmetek saját szennyetek glóriája,
s mit rühelltek, csak azt kapjátok. Bajotok
mocskába’ háltok és abba’ is mosdotok.
Fájdalmatok kimúlt, de vágyjátok hiába.

Gyönyörű kék az ég, az idő kinn meleg,
és a sok fiatal mind élettel teli,
és a természet ezt tavasznak nevezi,
de lelketek üres; nincs élet bennetek.

Vonagló hústömeg kolonca a magány;
az életbe vetett hitetek halovány.
Kíntól vergődtök és a szenvedésnek éltek.

És leköpitek azt, aki segítene.
Förtelmes, hogy ti nem tudtok szeretni se.
Ahogy a nap lemegy, majd úgy ér el a végzet.

Szeder Réka fordítása

Victor Hugo: Holnap hajnalban

Demain des l’aube

Az első napsugár, mikor majd felragyog,
én akkor indulok; át vad erdőn, mezőn,
hiszen nélküled itt már nem maradhatok.
Tudom, hogy messze vagy, de bírja még erőm.

Az út néma, kihalt. Egy madár se zenél.        
Csak szemed képzelem, ha szemem behunyom.
Csüggedten lépdelek, míg az est el nem ér.
Nap vagy hold van e fönn; nem tudom, csillagom.

Nem látom, hogy a víz játszik a nap tüzén,
s nem világít a szép Hafleurnek fénye sem.
Mikor megérkezem, hanga-magyal füzér
csokrom odaadom; sírodra leteszem.

Szeder Réka fordítása

Paul Verlaine: Green

Levél, ágak, gyümölcs, virágok; csak neked,
s ha látlak, szívem úgy ver, ahogy soha még.
Óvja hamvas kezed. Csak hogy tekinteted
fényes legyen; tiéd. Bár apró semmiség.

A szellő fújta rám a hideg harmatot,
mikor jöttem feléd, és mindent betakart.  
Elfáradtam. Veled pihennék, add karod;
és ölelj lágyan át. Egy emlék se zavar.    

Hadd hajtsam fejemet kebledre, édesem,
és közben benne fel-feldereng szédítő
csókod. Aludj velem. Szenderegj édesen.
Engedd; had fusson el nélkülünk az idő.

(Szeder Réka fordítása)

Illusztráció: Nicolas Poussin