Paul Verlaine: Green

Levél, ágak, gyümölcs, virágok; csak neked,
s ha látlak, szívem úgy ver, ahogy soha még.
Óvja hamvas kezed. Csak hogy tekinteted
fényes legyen; tiéd. Bár apró semmiség.

A szellő fújta rám a hideg harmatot,
mikor jöttem feléd, és mindent betakart.  
Elfáradtam. Veled pihennék, add karod;
és ölelj lágyan át. Egy emlék se zavar.    

Hadd hajtsam fejemet kebledre, édesem,
és közben benne fel-feldereng szédítő
csókod. Aludj velem. Szenderegj édesen.
Engedd; had fusson el nélkülünk az idő.

(Szeder Réka fordítása)

Illusztráció: Nicolas Poussin

Vélemény, hozzászólás?