Gyötrelmetek saját szennyetek glóriája,
s mit rühelltek, csak azt kapjátok. Bajotok
mocskába’ háltok és abba’ is mosdotok.
Fájdalmatok kimúlt, de vágyjátok hiába.

Gyönyörű kék az ég, az idő kinn meleg,
és a sok fiatal mind élettel teli,
és a természet ezt tavasznak nevezi,
de lelketek üres; nincs élet bennetek.

Vonagló hústömeg kolonca a magány;
az életbe vetett hitetek halovány.
Kíntól vergődtök és a szenvedésnek éltek.

És leköpitek azt, aki segítene.
Förtelmes, hogy ti nem tudtok szeretni se.
Ahogy a nap lemegy, majd úgy ér el a végzet.

Szeder Réka fordítása