Demain des l’aube

Az első napsugár, mikor majd felragyog,
én akkor indulok; át vad erdőn, mezőn,
hiszen nélküled itt már nem maradhatok.
Tudom, hogy messze vagy, de bírja még erőm.

Az út néma, kihalt. Egy madár se zenél.        
Csak szemed képzelem, ha szemem behunyom.
Csüggedten lépdelek, míg az est el nem ér.
Nap vagy hold van e fönn; nem tudom, csillagom.

Nem látom, hogy a víz játszik a nap tüzén,
s nem világít a szép Hafleurnek fénye sem.
Mikor megérkezem, hanga-magyal füzér
csokrom odaadom; sírodra leteszem.

Szeder Réka fordítása