Szeverényi Orsolya összes bejegyzése

"Mikor megszülettem, mindenki azt gondolta rólam, hogy csecsemő vagyok. Azóta ezen a vélekedésen sikerült valamennyit változtatnom. Életrajzom nem túl érdekes, ugyanazt csináltam, mint mások, csak engem többször rúgtak ki. A legbüszkébb a Magyar Televízióból való kirúgásomra vagyok, hiszen nem akárhova nem mehettem be többször. Zenei és irodalmi pályafutásomról szívesebben nyilatkoznék, de nem fogok, mert nincs." Ez volt a vicces bemutatkozásom, ami azért vicces, mert igaz. Komolyan véve Szeverényi Orsolya vagyok, Szegeden születtem, Békéscsabán nőttem fel, hat éve élek Budapesten. Angol BA szakos, magyar minoros tanulója vagyok a Károli Gáspár Református Egyetemnek. Hobbim a zenélés: dalírás, éneklés, gitározás. Ezzel kapcsolatban volt már több fellépésem az országban: önálló zenés stand-up est, fellépés a Lenolaj zenekarral, valamint vokalistaként a Dobszerda népzenei együttessel. Jelenleg a Tündér zenekarban zenélek. Írásaim megjelentek a SZTEreo nevű diáklapban, és a könyvmegálló.hun.
Bejegyzések

Szellemes versek…

Hozzászólás most!

 

Szellemes versek szerelmemnek születésnapjára:

 

30

Ha… ha…. HARRMINCC!!
– tüsszented ki rögtön.
És a huszonéved? – Az nincs.
Három x közt a börtön.
Mostantól amiket mondasz:
„ősz”, „kopasz”, „prosztata-panasz”.
Ami eddig állt, az mind lekonyul.
Nem tehetsz semmit – bealkonyul.

 

31

Huszonkilenc, harminc, HARMINCEGY!
Aki bújt, aki… nem megy!
Fogam lazul, lábam remeg.
Egyszál hajam lágyan lebeg.

Lágyan?!
Talán határozottan, vagy valami.
Vagy Valami.

 

(Illusztráció: Charley Harper: Luna Moths)

Bejegyzések

Fehér felhők mögött (dalszöveg)

Hozzászólás most!

 

Fehér felhők mögött szürke vagyok
összetéptem magamban a Napot
eldobtam magamtól egy csillagot
Fehér felhők mögött szürke vagyok

Vidám dalban szomorú hang vagyok
összetéptem magamban a Napot
eldobtam magamtól egy csillagot
Vidám dalban szomorú hang vagyok

Kisszobában törött tükör vagyok
összetéptem magamban a Napot
eldobtam magamtól egy csillagot
Kisszobában törött tükör vagyok

Málló testben elfolyó szív vagyok
összetéptem magamban a Napot
eldobtam magamtól egy csillagot
Málló testben elfolyó szív vagyok

Késő este utolsó tánc vagyok
összetéptem magamban a Napot
eldobtam magamtól egy csillagot
Késő este utolsó tánc vagyok

 

(Illusztráció)

Bejegyzések

[margitszigeti indiánnyár]

Hozzászólás most!

I.

Ha itt lennél, [rád] is ugyanúgy hullanának
a sárga falevelek,
Mint [rám].
…………[Te] meg [én] lettünk a margitszigeti nyár,
Indián.
…………Sárga velőnkből hullik
a száradó levél
Így száradunk mi.

…………Nem vagy itt.
…………Nem? Vagy itt?
…………Nem, vagy itt.

Nem értik a verseid.
…………Szólj rájuk!
Magyarázd el nekik, hogy
…………mi az,
amikor a sárga falevelekkel
hullasz rám a távolból.

Angyali velő ráz.

II.

Ki volt az, aki most gondolt.
…………[Te] vagy [én].
…………[Én] vagyok? [Te].
…………Mi? mi Vagyunk?
Férjed vagyok.
Női férjed.
Kutyád, lovad, görényed.
Istenemre, jó gazdát kaptam
attól, aki úgy gondolta,
hogy jó ötlet lesz, hogy
az életembe kerít [téged].

Anyád vagyok, és kurvád.
Egy ufó, aki vigyáz [rád].

Ezt csak azért, tudod, mert állítólag nem szereted a szabad
verseket.
Mert úgy gondolod, hogy szerinted költő csak Petőfi, Arany
lehet.

Felmerül bennem egy kosztolányi kétség
Hogy rímekhez ragaszkodni nem nagy vétség?
.
.
.
.
.
.
.
-e.

Most bajban vagyok,
…………íme
Hogy ez most egy
…………rím-e
Saját agyam réme.
Fúj.

III.

Ha itt lennél, [rád] is
ugyanúgy hullanának a
falevelek, mint [rám].
Ha más itt lenne, rá nem
ugyanúgy hullana.

De [rád] ugyan úgy
…………ugyan az
……………………ugyan ott
…………ugyan akkor –
…………– mindig.

Bárhova mész, vagy élsz,
…………vagy halott leszel.
Nem érdekel,
…………Mert bennem fekszel.

Így hullik [Te]reád [Én]belőlem
…………a margitszigeti indián-nyár.

2013. 10. 08.

(Illusztráció: Candzz: Big Yellow Tree)