I.

Ha itt lennél, [rád] is ugyanúgy hullanának
a sárga falevelek,
Mint [rám].
…………[Te] meg [én] lettünk a margitszigeti nyár,
Indián.
…………Sárga velőnkből hullik
a száradó levél
Így száradunk mi.

…………Nem vagy itt.
…………Nem? Vagy itt?
…………Nem, vagy itt.

Nem értik a verseid.
…………Szólj rájuk!
Magyarázd el nekik, hogy
…………mi az,
amikor a sárga falevelekkel
hullasz rám a távolból.

Angyali velő ráz.

II.

Ki volt az, aki most gondolt.
…………[Te] vagy [én].
…………[Én] vagyok? [Te].
…………Mi? mi Vagyunk?
Férjed vagyok.
Női férjed.
Kutyád, lovad, görényed.
Istenemre, jó gazdát kaptam
attól, aki úgy gondolta,
hogy jó ötlet lesz, hogy
az életembe kerít [téged].

Anyád vagyok, és kurvád.
Egy ufó, aki vigyáz [rád].

Ezt csak azért, tudod, mert állítólag nem szereted a szabad
verseket.
Mert úgy gondolod, hogy szerinted költő csak Petőfi, Arany
lehet.

Felmerül bennem egy kosztolányi kétség
Hogy rímekhez ragaszkodni nem nagy vétség?
.
.
.
.
.
.
.
-e.

Most bajban vagyok,
…………íme
Hogy ez most egy
…………rím-e
Saját agyam réme.
Fúj.

III.

Ha itt lennél, [rád] is
ugyanúgy hullanának a
falevelek, mint [rám].
Ha más itt lenne, rá nem
ugyanúgy hullana.

De [rád] ugyan úgy
…………ugyan az
……………………ugyan ott
…………ugyan akkor –
…………– mindig.

Bárhova mész, vagy élsz,
…………vagy halott leszel.
Nem érdekel,
…………Mert bennem fekszel.

Így hullik [Te]reád [Én]belőlem
…………a margitszigeti indián-nyár.

2013. 10. 08.

(Illusztráció: Candzz: Big Yellow Tree)