nem játszunk vele

az első napon odament,
térdén csúszott, mint a többiek
a nevét furcsán mondták ki
pólóján foltok beszéltek helyette

haja kócos volt,
az anyja reggel rohan
apja talán nincs is
vagy épp valahol máshol van

„nem játszunk vele” – mondta egy hang
a többiek bólogattak,
mint amikor az óvó néni elmeséli,
hogy mi történik a gonosszal

hazafelé nem szól anyának,
a kezét fogja és szorítja
mert ott legalább
valaki nem fél tőle

a világ tanulja még
hogyan kell
kirekeszteni
észrevétlenül.

túlélő üzemmód

főnöke szerint a határidő
szentebb, mint az emberség.
a három gyerek este
háromféleképp sír.
nincs annyi karja,
mint egy istennőnek.
a legtöbb férfi menekülőt
keres, nem társat. nem akar
negyedik gyereket magának.
főz, mert enni kell.
felkel, ha újra reggel lesz.
megöleli őket este,
őt senki nem öleli meg.

(Illusztráció: Vickie Wade: Summer Garden Scene)

a nyelv peremén

Montpellier tágas utcái kanyarodnak,
a dialektusom múltamat sejteti
a mondat közepére.
nagyapám elmenekült,
amikor Mali és Burkina Faso
vitatkoztak, hogy hol a határ,
idejött, és újrakezdte
egy konténer mögött.

tejeskávét iszom,
és irodalomra hivatkozom,
amikor nem tudom, mit mondjak.
a családom gazdag, mondják.
nem kérdezi senki,
honnan a gazdagság.

aranybánya.
a szó úgy csillan, mint az izzadság.
nem tudom, ki fizeti a lakbért,
apám, aki mást küld a föld alá,
nem beszél róla.

és én
írok róla, csendben,
sosem kérdeztem rá igazán.

apa versek még

lehet, most is innál, annak is örülnék, legalább volnál
fogtalak, hogy el ne ess, szégyellte a kisgyerek
szükségem volt rád, vártalak, nem hívtál, alig láttalak

elmondhatatlan, ami köztünk elmaradt
arcomon ráncok, ismerős vonások, arcommá mélyülő arcod-árok
közös a múltunk, de a lényegben, a jelenben nem vagy jelen

járnánk az erdőt, hegyre másznánk, beszélnél, én hallgatnám
nem tudom milyen az, ha egy fiú számíthat az apjára
elmondják majd mások, ebben nincs tapasztalásom

hogy egy apa sétál a fiával csak láttam olyat
nem állhattam melletted, csak a sírodnál
nyugodj békében, ha ilyen van

(Illusztráció: Milka Urbaníková: The Blue-Green Forest)