Ma mindenki a budapestieket akarja boldogítani, hadd tegyük ehhez mi is a magunkét hozzá!
A budapesti lelkületnek nem elég egy sovány önkormányzati választás. Kit érdekel, hogy ki ül majd a városházán, ahova mi a lábunkat se tehetjük! Mi nagyszabásúbb, lelkesítőbb dolgot szeretnénk: az általános boldogságot. Az ÁB (Általános Boldogság, úgy is mint Boldog Város) megszületéséhez több dolog kell, mint egy egyszerű kis főpolgármester, aki a kamerák előtt lebzsel, hajbókol a miniszterelnöknek, és csip-csup dolgokban egyeztet. Ezért is helyes, ha mi, civilek (boldog és boldogulni akaró pestiek) számba vesszük az elvárásokat és a lehetőségeket.
Milyen is egy Boldog Város? A földjét nem mérgezi túl sok halott, nincsenek II. világháborús bombák a villamossínek alatt, nem emlékeztetnek a házakon belövések a múlt borzalmaira. Budapestet már annyiszor elfoglalták, hogy ránk férne egy történelmi nagytakarítás. Ha győzni nem lehetett, akkor emlékezni sem kell – legalábbis a vereségre nem. Melyik boldog pesti szeret a Vértanúk terére vagy az Ostrom utcán randevúzni?
És ott van az a számolatlan öngyilkos, balszerencsés lúzer, akikről Budapesten utcákat neveztek el. Ha jól végezte volna a dolgát Széchenyi, Petőfi, József Attila, akkor a budapestiek most boldogabbak lennének. És ki ez a Rottenbiller, Szentkirályi, Csengery, Podmaniczky? Micsoda dölyfös nevek! Szólítsuk csak a saját utcáinkat keresztneveken! Mindenki otthonosabban érezné magát, ha az Anna utcából menne az Emese körúton át a Nikoett térre. Emlékezni jó, de nem ennyit, amennyit a pestieknek kell.
De mért csak a női nevek szolgálnának ürügyül a permanens reménykedésre? Budapest vendégei a hegyekből idezúduló vagy az alföldről idecsámborgó szelek. Egy szélroham, ami októberben felforgatja az utcákat, sokkal jobban meghatározza a pesti lelkületet, mint Kisfaludy, Berzsenyi vagy Táncsics. Szolgáltassunk igazságot nekik is!
És ha már kipiszkáltuk a Gellért-hegy oldalából a csontvázakat, a villamossínek alól a II. világháborús bombákat, és az utcáinkat is szépen átkereszteltük, kicsit jobb lett a hangulatunk, jöhet az érdemi városfejlesztés! A budapestiek közel laknak egymáshoz, de mire A-ból B-be eljutnak, leesik a vércukruk, a fogukat csikorgatják, hadonásznak az öklükkel, elküldik egymást, leszavaznak a szélsőséges pártokra. Mennyivel egyszerűbb lenne gördeszkákat osztogatni, mint költséges lyukakat fúrni a mélybe, combinókat rendelni, buszvezetőkkel húzakodni… Jobb, ha teljesen megszűnik nemcsak a tömeg- hanem a gépkocsi-közlekedés, mert mért csak a szegények szívjanak, akik eddig bérlettel jártak mindenhova. A cukrászdák és bárok kiültethetnék a vendégeiket a 4-es, 6-os vonalára. A Gödör Kombinát (a Gödör Klub jövendő anyavállalata) birtokba venné az összes metróaluljárót, és földalatti piknikeket tartana a Duna alatt.
De honnan lesz pénz? Ez még mindig nyitott kérdés. A 4-es metró alagútjaiban tartott alternatív fesztiválok nem sokat hoznak. Valami grandiózus, nagy üzleti terv kéne, amibe a pestiek beleölik a kreativitásukat, és hoz rendesen a konyhára. De milyen különös tehetsége van a pestieknek? Milyen különös adottsága van Budapestnek? Mi az a megbízható plussz, amivel az itt élők hozzájárulhatnak a világboldogsághoz? A világkereskedelemhez? A lassan aktuális IMF-törlesztőrészletekhez?
Ez a forradalom. Más nincs, lássuk be. A pestiek csak a vérzivatarok, azaz a nagy világszívások idején kerültek bele a világhírekbe. Ha a CNN eljön, és nálunk forgat, akkor tüntetők masíroznak, lángolnak az utcák, recseg-ropog a tévészékház. Ez az egy dolog, a felfordulás megy nekünk.
Pénzügyi gondjainkra ezért a permanens forradalom lenne az egyetlen megoldás. Egy óriási színháztársulat (ide lehetne majd a sok munkanélküli BKV-st irányítani), a hét meghatározott napjain a turisták gyönyörűségére újrajátszaná a magyar történelem sorsdöntő fordulatait. Rohamoznak a törökök, settenkednek a Habsburgok, lőnek a németek, orosz katonák készülnek leteperni a budai hegyeket. Támadnak, tipornak… de a 2010-es önkormányzati választás után már csak a jók győzhetnek.
Az ám, de nem minden idelátogató turistának vannak ilyen avítt nosztalgiái! De semmi gond, kérésre Budapest Főpolgármesteri Hivatala megrendezi Önnek a Csillagok háborúját is.
Budapest polgármestere pedig – oldalán marketingesekkel, idegenforgalmi szakemberekkel, stylistekkel – a Citadella ormáról irányítaná a hadműveleteket.
Ugye, Budapest mennyivel vidámabb város lenne?!
