Részlet a Varjú-ciklusból
Igen, ő az. Vibrálóan fekete.
Varjú a novemberi, elektromos
esőben. Téged figyel, de még a csőrét
sem fordítja el. Ez az ő földje.
Az ő esője. Az ő novembere.
Te meg a hibája. Nem félsz,
Anna? Ő elrepül, te meg ittmaradsz.
Alkalmi vers
Ez a vers,
ez a kis vers
még nem látott sértődött embert.
Fehérbe mártott tollal írták.
Egy fehér reggel, a nyolcadik napon,
éppen ébredés után.
Él, amikor először kézbe veszed.
A szárnya csak kicsi távolságot
bír el. De még szerencse, hogy nem vagy
nagyon messze. A földszinten ücsörögsz,
tizennégy lépésre tőlem.
Manapság dominák írják a verseket:
az egyik kezükben korbács, a másikban
a nemtudommilyen összes, valami
nagyon bátor, nagyon fejbevágó dolog.
Hát nézd el nekem,
hogy én ilyen óvatos vagyok.