1998-ban születtem, jelenleg Budapesten élek. A Károli Gáspár Református Egyetemen anglisztika alapszakot végeztem, filozófia specializációval. 2021 szeptemberétől az ELTE BTK filozófia mesterképzési szakon folytatom tanulmányaimat. Gyermekkorom óta csodálattal fordulok az irodalom felé, még ha pátoszosnak tűnik is, rajta keresztül tanultam meg élni és érezni. Az utóbbi években elsősorban műfordítással foglalkozom, de előszeretettel írok lírát és prózát is.
Mondjam: olyan vagy, mint egy nyári nap?
Becsesebb vagy te annál és gyengédebb.
Május bimbóiba szelek kapnak,
Nem kaptuk a nyarat, csupán bérbe.
Olykor már-már éget az ég szeme,
S arany arca gyakorta fátyolos,
S minden szépet elhagy lényege,
Hirtelen vagy nyersen ront rá a rossz.
De nem hervad a te örök nyarad,
S nem veszti el szépség-tulajdonod,
Nem kérkedhet Halál, hogy foglya vagy,
Idők fölé növeszt minden sorom.
Míg ember él, látva, lélegezve,
Él versem: téged életre keltve.
Bezártam világra nyíló kapum,
Elhagyta a testet egyetlen álomért
Számomra maradt benső, hűvös, láthatatlan,
Vak mezítlenségében
A színültig töltött szemek
belülről borítanak fénybe
Remegő, átlátszó,
nálam maradt a szél szárnyán,
éppúgy lehet pohár is,
tiszta vízzel,
mint egy üvegangyal,
egy tükörben.
A felhők akkordja
függeszkedik az égen,
a megszűnő szólam
érintetlen hangzavarában.
Minden kékség hirdeti
szépségét, szemben a tűzzel,
mi születni fog…
Istent szemlélem?
