– És hogy megy a vezetés? Hamarosan vizsga. – A kérdés gördülékeny és érdeklődő, figyelmen kívül hagyom, ahogy apám nagyot nyel a vonal másik végén. Próbálunk mindketten átlendülni a tinédzserkori szakadékon, amit megfejelt egy válás és pár külön töltött karácsony, szülinap. Tizenkilenc éves vagyok, albérletet fizetek és tudok húslevest főzni Már vittem valamire.

– Tessék? – Fejben máshol járok és még a kérdését is elfeledem. Sosem szerettem tömegközlekedni, jegyzem meg, de csak magamban. Ezzel hozom párhuzamba, mennyire görcsösen akartam elköltözni otthonról, rendezni magam anyagilag és félretenni, majd elkezdeni a jogsit. Az sem zavart, ha a hónap végén zacskós leves felett sírtam, ha tudtam félretenni. Várom, hogy zöldre váltson bővebben… →