Csák Erzsébet bejegyzései
Hermelinda Forlan: Szerelem, színtiszta
(El Cazador V.) Megjelölni az állatokat? Megtörni a fényt az ablakszemekben? Mint a rosszul gombolódó kabátot, otthon hagyom a szorongást, benézek hozzád, egy kicsit megfigyellek. Bámul a cseresznyefa ezer apró üvegszemével, de én tudni akarom, te vajon reszketsz-e a távcső célkeresztjében. Teszel-veszel, jössz-mész, öltözöl-vetkőzöl, százszor is [...]
Hermelinda Forlan: Tizenhét kard
VIXIT: ennyi elég kell hogy legyen Ha csütörtök, akkor erőszak. Tenyérbe fúródó üvegszilánkok, sértődés, düh, másra úgysem lesz idő, érzem. Ma megint [...]
Ugye, nem felejtesz el? – Patrick de Mela: Fordított
Türelmes nyarakon gyorsan beérik az édesség a gyümölcsökben. Luarcában májusban már megpirul az eper, júniusban öklömnyi almák növekednek, és mikor a szél elkezdi visszafoglalni az utakat, a bokrok szedrektől feketéllnek. Aldorát az ilyen nyarak növesztették nagylánnyá. Tizenkét évesen már ágaskodott a melle, és úgy tűnt, akkor is táncol, ha csak [...]
Hermelinda Forlan: Olvasás közben
Megharap a mottó, ahogy kinyitom a könyvet. Most már vérző / ujjakkal töröm magam előre, de közben rám tekeredik a Nagy Elmélet, / haragos, összetett mondatok nyálkás szövevénye. Háború van, érzem. / Egy eltévedt repülő bombákat szór a fejemre. Úgy lebegnek a víz színén / az idéző- és gondolatjelek, mint a fentről ledobott mentőkötelek. De ki az, [...]
Hermelinda Forlan verseiből
Mióta megvertek… Egyszer ütöttek meg. De nem a fájdalomra emlékszem, hanem a csengésre, a vészjelre, hogy valaki letört belőlem egy darabkát. Talán a keresztnevemből a H-t, és ez most az övé marad, ott lapul a zsebében gyönyörű nevem egy darabja, elviheti magával a túlvilágra is. Tudjátok, mikor azt a nőt megütöttem, meséli, és én [...]






