/Fodor Tamás zenész emlékére/

messze hangzó tücsökzene
kis citerák rekvieme
őszi bánat borong benne
mintha végső búcsú lenne…

(Illusztráció: Kaori Doi: One autumn night)

BÜKK TESTVÉR
/haibun/

Hamvas Béla koloskai hársára emlékeztet. Talán kevésbé
zord környezetben, de itt is mindig meg kellett, és mindmáig
meg kell küzdeni az életért. A göcsörtös, zömök törzsön
egyenes vonalat nem talál a szem, izmos gyökerek gombolyulnak
gordiuszi csomóként a hegyoldalba: a Teremtő villámkardjától
ezidáig megkímélve.
Tavaszonként, harsanva kizöldülő lombkorona hirdeti a feltámadó
élet áldott megújulását.

világfa tengely
göcsörtös, zömök törzsű
ősöreg fénybükk
—–

NAPSZÁLLTA
/haikuk/

csobban a teknős
zafirkéken csillogó
madársuhanás
–
fénylő öledben
csigák labirintjai
felfénylenek még
—–

(Illusztráció: Alan Winter: Beech Tree Cathedral)

a múló idő
tükrében látszó: csak
hamu és árnyék
–

felmarkolt porunk
szétreccsenő téridőben
porrá lesz újra
–

harmatcsengettyű
csendül most újra: ne félj
feltámad a fény
—

(Illusztráció: Sri’s Arts: Temple bell)

Makkos Mária
/Budakeszi/

fogyó ligeteket
õrzõ kicsiny templom
szétaranyló áldás
romló erdõsoron
–

Öskü

kicsiny falu felett
virág járta orom
rajta idõt álló
kedves kerek torony
–

Nagybörzsöny

málló arcok
körbefonják
õrzik a régvolt
aranysárkányt
–

Vérteskozma

illatos jázminon
bogarak danája
fehérben tündöklõ
falait vigyázza
–

Egregy
/Hévíz/

hegyoldal megtartja
holdfény koszorúzza
öleli temetõ
halálos szeretõ
–

Kallósd

kifehérlik
egy volt világból
harmaton átizzó
múló tájból
–

Újlaki romtemplom
/Tihany/

égõ falainál
török lovak jártak
köveire habzik
egy globális század
–

Kovácsi romtemplom
/Gerecse/

leomlott falain
rõt századok korma
korhadó csontokon
vadvirágok csókja
—-

(Illusztráció: Elise Ritter: White Flower and Church Window)