A budapesti Francia Intézetben március 12-én került sor Ildefonso Cerdá Az urbanizáció általános elmélete című könyvének szakmai bemutatójára. A magyar nyelven először az olvasók kezébe kerülő mű a Scolar Kiadó gondozásában, a Francia Intézet támogatásával és a Városfejlesztés Zrt. közreműködésével valósult meg.
Mit jelenthet a rossz közérzet a kultúrában egy olyan világvárosban, mint a maga nemében örök avantgárd Barcelona? Mit jelentett egy polihisztor építész számára az 1800-as években? Miért és miért nem plasztikus a mai Európában is a freudi rossz közérzet a kultúrában? József Attilával, mesteremmel szólva, miért fáj ma is a metropoliszok zárt terű, egyenetlenül elosztott térelemmekel mintázott falanszter városiassága? Ha Barcelonában nem fáj a civilizáció és nem fáj az emberek sokasága, akkor hát miért nem fáj?
Ildefonso Cerdá számára ezek a dilemmák már 1855-ben egy nyilvánvaló szellemtörténeti és történelmi válság modern következményét körvonalazzák. Egy válságét, amely szinte törvényszerű valószínűséggel bekövetkezik, amikor az emberi szükségletek sérülnek. Az élethez szükséges (!), jelentékeny összemberi tényezők (társadalom, szabadság iránti elidegeníthetetlen jog), a kőfalak közé szorított város ellenállásába ütköznek. A szubjektum mozgástér hiányában, városfalakba ütközve csak felfelé tud terjeszkedni, ami többek között élhetetlenül nagy népsűrűséghez, járványokhoz, korai gyermekhalandósághoz vezet.
1855-ben egy spanyol építész azonban politikai ellenállásba ütközve is válaszkész. Az összezsúfolt sokemeletes házak realitására, a felhőkarcolók lehetőségére tudományos szkepszissel, a városfejlesztés, az urbanizáció konkrét bővítési terveivel válaszol.
Az Urbanizáció korabeli, és Cerdá nevéhez szorosan köthető, kifejezésének megszületése a maga cselekvő tartalmú kognitív szemantikájával kegyelmi állapot; cselekvő tartalmú építészettörténeti pillanat. Kultúrtörténeti jelentőségű, a múlt-jelen-jövő között hidat képező kontinuitást reprezentál, hiszen általa a nyelv hallhatóan szól hozzánk a szavakban. Az urbanizáció tehát Cerda értelmezésében folyamatos jelenidejűség, konkrét tény.
Az egyén függetlensége otthonában
Az otthon függetlensége a városban
A mozgás függetlensége a városi életben
A vidék megjelenése a városban
A város megjelenése vidéken
Replete terram
És főleg konkrét terv. Egy terv ideális kódolása az, amikor az ábrázolás rendszerei egyazon „jelentő”-láncolatban részben átfedik egymást, részben egymásba fonódnak. Nem válnak azonban egymásba játszhatóvá, mert nem egymás tükörképei. A tervet megalapozó vizsgálatokhoz ideális eszköz és kódrendszer a statisztika nyelve, mely képes nem redukcionista metodikával kifejezni azoknak a kapcsolatoknak a számszerűsítését és formalizálását, amelyek emberek, viszonyrendszereik és a város mint „tartalmazó”, között létrejönnek.
A szöveg, a rajz és a szám (jelentett) az urbanisztikai képzetek ábrázolásának (jelentő) eszközeként „épít teret”, konstruál jelentést az urbanisztikai diskurzusnak. Cerda elméletalkotásában a narratíva ilyenformán másodlagossá válik, elhomályosul. a leírás mögött.
Ildefonso Cerdá egy teljesen demokratikus és egyenlőségen alapuló társadalmat ígért már 1855-ben. Ha Barcelonában nem fáj a civilizáció és nem fáj az emberek sokasága, akkor ennek Gaudi alkotásai mellet célszerű építészettörténeti okokat is tulajdonítani. Cerda tervének megvalósult és Barcelona „folyamatos jelenidejűségét” meghatározó eredményeiről, máig ható európai következményeiről beszél az Urbanizáció általános elmélete című hiánypótló alkotás.
