Sz.J.-nek
Éppen dal már,
miként a végezetig hallgatsz:
egy óriási fül
lámpafénynél faggat,
a nyárikonyhád velem menekül,
tudod a hazám
rámgyújtott halmaz…
Míg több versünk is
eljön értünk,
mi valaha
bennünket állított
addig alám
csupán tér gyűrődik,
föléd lányod
kamillával hajol.