Ó, átkozott szájhagyomány! Ezt a történetet egy ismerősöm ismerősétől hallottam. Bizonyára a nyájas olvasó is ismeri ezt a típust. A legkülönbözőbb külső jellemzőik mellett, ők azok a személyek, akik sűrű vállveregetés mellett, jó kedélyűen tetszelegnek rég nem látott drága barátunk szerepében, akár annak dacára is, hogy esetleg az ismeretség egyetlen homályos mozzanata sem rémlik fel megzavart agyunkban.

Az én emberem az Astoria villamosmegállójában ragadott magával és bizonytalan ellenkezésem dacára, mellyel még magamat sem győztem meg, beterelt a zsinagógával szembeni kocsmasor egyik szomorú kricsmijébe. Hamarosan megtudom, hogy felfokozott lelkiállapotának oka egy zseniális történet, amiről azonnal én jutottam eszébe. A húga ex-fiújának az egyik haverja most költözött össze egy nővel, aki a Fővárosi Bíróságon dolgozik. Szóval teljesen belsős anyag, azt csinálok vele, amit akarok, de szerinte okvetlenül meg kell írni. Ő persze nem tudja, hogy valójában ezer éve nem írtam semmit, de nem érzem sürgetőnek felvilágosítani. Hátha most majd.

Közelebb hajol és fojtott hangon, de így is meglehetős intenzitással a képembe harsogja:

 – Sorozatgyilkosok. Hárman. Sőt, sorozatkéjgyilkosok. Három azonosított áldozat, két különböző országban. Gödöllő, Gratz, Budapest. Na mit szólsz?

Hát, mit lehet ehhez szólni? CSI máriabesnyői helyszínelők. Nagyjából mindegy mi a sztorija, meg lehet azt írni Miamiban, Párizsban, talán még Amszterdamban is. De Budapesten egy pornónovellát se pazarolna rá senki.

Azért igyekszem érdeklődő arcot vágni. A hatás kedvéért csettintek a nyelvemmel.

 – Mesélj!

 – Szóval bevitték ezt a három srácot. Fiatalok, jóképűek, még az egyetemről ismerik egymást. A vád komoly, de nem áll valami szilárdan. Fiatal nőket szemeltek ki maguknak, tudod, tizennyolc fölött, de ne túl értelmeset. Lehetőleg pasi nélkül és olyat, aki apuékkal sincs túl jóban. Ezt ma már tíz perc alatt leveszed a netről. De most komolyan, a facebookon olyan áldozatot kerítesz magadnak, hogy csak a célkeresztet nem tetováltatta a homlokára. Bérelnek egy elegáns villát, valami félreeső helyen és elhívják a szerencsétlen tyúkot egy pornó castingra, leforgatják a filmet, a női főszereplőt pedig elteszik láb alól. Azt hinnéd, hogy a hülyék maguk ellen készítenek bizonyítékot, de pont ez a csavar. A film netre megy, átutalásos letöltéssel, a bankszámla valahol a tengerentúlon, ebben az életben nem nyomozzák le. A hab a tortán, ha a rendőrség keresni kezdi az eltűnt lányt és felismerik a felvételen, amin persze a férfi csak deréktól lefelé látható, akkor rögtön alábbhagy a nyomozói kedv. A lány azóta talán már az Arab Emirátusban szolgálja a közjót.

 – Gondolom, valami szado-mazo rettenet.

 – Nem, sőt, úgy hallottam, hogy egész romantikus anyagok. Egy férfi, egy nővel teljesen normálisan, nem is keltettek túl nagy feltűnést.

 – Akkor viszont nem igazán értem, mi az indíték.

 – Ez a horrorisztikus az egészben, nincs indíték. Teljesen nyugodtan életben hagyhatnák a lányt. A filmből bejön egy kis pénz, nem annyi, hogy megérje folytatni, de arra elég, hogy elutazzanak, kivegyenek egy lakást, kiszemeljék a következő áldozatot, béreljenek egy alkalmas helyet az akcióhoz és boldogan éljenek, amíg valaki meg nem hal.

 – Működőképes tervnek hangzik, hogy buktak le?

 – Elkövettek egy stratégiai hibát. Az utolsó lány eldicsekedett az új karrierjével az egyik barátnőjének, az meg hitte is a dolgot, meg nem is, ezért gondolta utánajár. Így nyert a vád egy koronatanút, nélküle az egész ügy csak homályos ötletelés.

Így jön el a tárgyalás napja, bevezetik ezt a jellegtelen, szürke kislányt, meg van rettenve, remeg, mint a kocsonya. Ott ül a három vádlott az ügyész pedig éppen széles karmozdulatokkal ecseteli, hová jutott ez a világ. A lány elmondja, hogy felismer a három férfi közül kettőt, akikkel látta barátnőjét behajtani a rózsadombi villába, és meglátta a harmadikat is, amikor az ablakhoz lopódzott. Azután megijedt és elmenekült.

Az ügyvéd, minden hájjal megkent csirkefogó, de nem ejtették a feje lágyára. Az iránt tudakolódzik, hogyha barátnője elbeszéléséből meglehetősen pontosan tudta, hogy mire számíthat, mégis mitől ijedt meg annyira, hogy elmeneküljön. A lány hebeg, habog, kínos, elnyújtott jelenet. A bíró jóakaratúan biztatja, mire nagy nehezen, szavanként húzzák ki belőle, hogy amíg a sövény mögül leselkedett az ablak felé, egy énekesmadár szállt le mellé a földre és azt mondta neki:

– Fordulj vissza, szép királykisasszony, mert megbánod!

Általános pánik tör ki a teremben, mindenki felugrál, üvöltenek és papírokat lobogtatnak, a kislány zokog és azt kiáltozza, hogy Isten bizony, érthető emberi nyelven rikoltozott az a madár. Az ügyész paprikavörös és levegőt sem kap a méregtől, ami lényegében érthető. Ennél jóval különösebb a három vádlott arcának színváltozása. Szorosan ülnek egymás mellett, mint a madarak a dróton, falfehérek és ide hallani, ahogy valamelyiknek a térde kopog az asztal alján. Aztán az egyik lassacskán felemelkedik, minden ízében remeg, de hangosan érthetően szól a hangja és egy pillanat alatt véget vet az általános felzúdulásnak.

– Tizenkettőt!

A bíró nem tud válaszolni a meglepetéstől, aztán a hátsó sorokból, valaki mégis felkiált:

– Mi tizenkettőt?

– Nem három lányt keresnek, hanem tizenkettőt.

És ez a szép arcú fiatalember beszélni kezd. Mintha évek hosszú némaságát pótolná most be. Sima szájú csirkefogó. Úgy elbeszél a fagyos levegő mellett, mintha nem is az ő életéről lenne szó. Nyugodtan sorol neveket, számokat, helyeket. Lengyelország, Szerbia, Ukrajna. A másik kettő szinte egykedvűen bólogat, csak egyszer szól közbe az egyik, kijavítja egy lengyel városka nevét. A tizenkét gyilkosság pontról-pontra ugyanúgy zajlott, minden apró részlet a rituálé része volt. A férfi még elmondja, hogy hét év után abban a reményben tértek vissza Magyarországra, hátha végre pontot tehetnek az ügy végére és leül. Síri csend. A teremben csak a jegyző írógépének kopogása hallatszik.

Első fokon a bíróság tényleges életfogytiglanra ítéli a három férfit. A védelem másodfokon fellebbezést nyújt be. A vádlottak a különös kegyetlenségre hivatkozva halálbüntetést kérnek. Egy hónapra rá, különleges köztársasági elnöki engedéllyel főbe lövik őket.

Hát lehet ebből írni bármit is? Ma? Magyarországon?