Az óriási, vörös halászháló
– mielőtt alámerülne a mélybe –
egy hosszúnak tűnő, rövid pillanatig
merev sziluettként hasít a levegőbe,

ahogy a forró leheletet is
egy dermedt novemberi reggelen
körülrajzolhatod az ujjaddal,
mielőtt a pára eloszlana.

Mielőtt eltűnnél, merevvé válsz.

Mozdulatlanok a démonok.

Egy napos, tavaszi délutánon
morogva rád köszönnek.

Még gondolatban sem léteztél a földön,
de ők már ismerték neved.

Szomjazol. Ihatatlan a víz.

Távolabb, piros és kék vascsövek,
eldobált gumiabroncsok közt,
a folyópart sárga homokjában állva
lehajtja fejét egy ló.

A halász kihúzza a hálót a vízből.

 

(A képet a szerző készítette)