A hétvége tulajdonképpen jól telt

A hétvége tulajdonképpen jól telt. Nem esett szó sem az előző estéről, sem pedig az előző hétről. De legalább végigdugtuk a két napot.

Hullafáradtan értem haza. Első dolgom volt leülni a gép elé, és felmenni facebookra. Ám ez mégsem ment ilyen egyszerűen. „Hibás jelszó” ez az üzenet fogadott valahányszor beírtam a jelszavam. Az 5. próbálkozás után feladtam.

Gyorsan megpróbáltam belépni az email fiókomba is, szintén sikertelenül. Mindkét helyen ugyanazt a jelszót használtam. Ezután a Last.fm-el próbálkoztam, épp a hétvégén meséltem erről az oldalról Esztinek. Az oldal a hallgatott zenéket rögzítette és összesítette listákba és táblázatokba szedve. Tetszett neki, azt mondta ő is felregisztrál. Itt kezdett gyanús lenni a dolog. Ez így ment tovább a harmadik, negyedik, ötödik oldalon is. „Érvénytelen jelszó”. „Nincs ilyen felhasználó”.

Kezdtem elveszteni a türelmem.Az MSN-nél más volt a jelszavam, mint a többi helyen így bíztam benne, hogy menni fog. Gyorsan ráírtam az egyik haveromra, aki szintén járt a kedvenc fórumomra, és megkérdeztem tőle mi történt a felhasználómmal. Azt válaszolta, hogy biztos beszoptam valami vírust, mert a nevemben néger buzipornós képekkel rakta tele valaki a fórumot. Azt hittem rosszul látok.

Röviddel ezután egy ismeretlen címről email jött az MSN-es fiókomra. Mivel sosem használtam ezt a címet emailezésre, elég meglepő volt. Először azt hittem valami reklám, de mikor megláttam a tárgyat (Valaki ártani akar neked!), azonnal megnyitottam és olvasni kezdtem.

„Üdv. Remélem tudsz róla, hogy valaki beposztolta a személyes adataid, az összes jelszavad és elérhetőségedet deepwebre, és arra kérte az ottaniakat, basszanak ki veled minél jobban, mert állítólag vered a barátnődet. Biztosra veszem, hogy kamu, de a helyedben azonnal jelszót változtatnék és vigyáznék magamra egy ideig.”

Ledöbbentem. Pontosan ekkor kaptam egy sms-t Esztitől amelyben az állt: „Szia, mi is volt a neved last.fmen? Felveszlek ismerősnek.”

Ekkor állt össze a kép. Kibaszott ideges lettem, de csak annyit írtam vissza neki: „Te voltál mi?”

Szinte azonnal válaszolt: „Micsoda? Nem értem miről beszélsz. Valami baj van?”

„Igen, baj van, és tudod is hogy mi. Az egész kurva interneten sehova sem tudok belépni, nem tudsz erről valamit?”

„Nem, nem tudok róla semmit. Ugye nem engem gyanúsítasz? Ne csináld ezt velem.”

„Nem hiszek neked. Részemről ezzel vége is van. Sosem gondoltam volna, hogy idáig süllyedsz.”

„Ne, kérlek ne csináld ezt. Beszéljük meg. Kérlek.”

Másnap még a suliban is szar napom volt. Mivel 12.-e volt, én pedig 12. voltam a naplóban, a tanár engem hívott felelni. Mivel semmit sem tanultam, még egy kettest sem tudtam összehozni.

Hazafelé beugrottam egy sörért, átgondoltam mindent, majd megbeszéltem egy találkát Esztivel. Amíg vártam ittam még néhányat. Nem mentem ki elé a vonathoz, azt mondtam rosszul vagyok. Mikor megérkezett beengedtem, és egy irtózatosan pofon vágtam, majd rábasztam az ajtót.

Kinéztem a kukucskálón. Egy szót sem szólt. Láttam, hogy sírva fakad, majd leül a lépcsőre és vár. Kimentem a konyhába, bontottam egy sört. Majd meggondoltam magam, és üvegestől a falhoz vágtam. Utáltam őt, de magamat még jobban.

Félóra múlva visszamentem, még mindig ott ült. Kinyitottam az ajtót, felkaptam, bevittem a szobámba és lefektettem az ágyra. A kisírt szemei úgy csillogtak, ahogy még sosem láttam. Abban a pillanatban tudtam, hogy szerelmes vagyok.

Egész éjszaka szeretkeztünk. Anyám nem jött haza, engem pedig nem is érdekelt.

Hajnalban még fent voltam, és őt néztem. Annyira ártatlan volt. Megsimogattam az arcát, mire ő is felébredt. Sokáig néztük egymást szótlanul. Végül én törtem meg a csendet.

– Haragszol?

–  Egy kicsit – mondta.

–  Nem tudom mi ütött belém – folytattam. – Mostanában sokat iszom. Azt hiszem, nem vagyok valami jól.

–  Tudom, látszik rajtad. Szerintem mindenki látja. Csak azt vártam mikor mondod el végre. Tőled akartam hallani. Egyébként sem hittél volna nekem, ha én mondom, hogy valami nincs rendben veled.

– Talán igazad van. Csak tudod… olyan sok minden történt mostanában. A baleset is a múltkor, meg ez az egész hét…  Én akartam veled beszélni erről, de ez nem megy olyan könnyen nekem. Nem is tudom, hogy gyanúsíthattalak pont téged. Te vagy az egyetlen aki megért.

–  Örülök, hogy végre rájöttél. Szeretlek te hülye.

–  Én is szeretlek.

Ezután még sokáig együtt voltunk, és sokat játszottunk a gépen. Újra regisztráltam a kedvenc oldalaimra. Úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. Gyorsan elrepült a hét, és újra jött a hétvége. Ezúttal nagyon vártam, hogy újra lássam őt.

Meg akartam lepni valamivel, úgyhogy elhívtam mcdonaldsozni. A közeli bevásárlóközpontban beszéltük meg, hogy találkozunk. A vonatom kivételesen nem késett, így majdnem fel órával előbb értem oda.

Ezzel szemben ő több mint félórát késett, már azt hittem el sem jön. Gyönyörű volt mikor megláttam, el sem akartam hinni. Tökéletes, szolid sminkje volt, élénkvörös szájszínnel. Haja kiengedve, kifésülve, frissen mosva, mintha csak a fodrásztól lépett volna ki.  Elegáns fekete cipő volt rajta, rövid szoknyával, és az egyik kedvenc blúzomat viselte.

Mikor odaért hozzám megcsókoltam, és megöleltem. Még az illata is más volt. Egészen más, nem is éreztem még rajta ilyet. A parfümömre emlékeztetett, de ez valami más volt. Egy másik férfi parfümje.