…mire ő, apa és hogyan kell imádkozni, apám halála után történt nem sokkal , mire én, mint a felnőttek klubjának oszlopos tagja, hát hogyan fogunk szöcskét, közben talán még az orra hegyére is odakoppintottam egyet az ujjammal, mire ő még sokáig gyanakvással nézett az apjára, nem azért mert nem értette, nem, azért mert nagyon is, mire én, érted már, a szabadságnak ára van, mire ő, még mielőtt szabadon engednénk, előbb szabadjára, mire én, kitépkedjük, feldaraboljuk, felnyársaljuk, megsütjük, mire ő, apa de mégis hogyan , de én csak hosszú-hosszú évekkel később értettem meg, igazán csak így lehet, nemde , vagy így se, csak hosszú-hosszú évekkel később, a gyanakvást a tekintetében, ahogyan a csuklyások bilincsbe verve elvezették, persze hivatkozhatott volna a gyermekkorára, mondhatta volna, neki nem volt, számításból vallhatta volna magát bűnösnek vagy ártatlannak, de ő nem csinált semmit , csak hallgatott, nem tördelte a kezét, nem hullajtott könnyeket, legfőképp nem esengett senki bocsánatáért, mire én, helyette is, miért hagytál el engem, mire ő, mire én, mire ő…