1. Általában egy impozáns, fekete riksával jött, és szülei, amint meghallották, hogy leányuk megérkezett a kapu elé, kisiettek, hogy üdvözöljék. Ezen az estén azonban már az utcasarkon kiszállt és hazaküldte a kocsit. Rosszkedvűen ácsorgott a rácsos kapun kívül. Hallotta, hogy édesapja odabent a szokott nagy hangon éppen ezt mondja: „Milyen szerencsés is vagyok! Olyan jó … Higucsi Icsijō: A tizenharmadik éjszaka bővebben…
1, – Okjó, otthon vagy? – hallatszott a zsaluk mögül, miközben valaki ütemesen kopogott a ház faborításán. – Ki van ott? Már ágyban vagyok. Jöjjön inkább holnap, kérem. Hazudott. – Ugyan! Légy oly jó, kelj fel és engedj be! Én vagyok az, Kicsi, az esernyőkészítőtől – az illető elég hangos volt. – Te ördögfióka, mit … HIGUCSI ICSIJÓ: ELVÁLÓ UTAK bővebben…
Este a postás egy női kéz által írt levelet dobott be az üzletbe. A kotacun[1] lévő lámpás fényében Oricu elolvasta, majd gyorsan összetekerte és az övébe rejtettem. Valami miatt nagyon ideges lett, és ez kiült az arcára, a férje pedig megkérdezte: – Mi baj van? – Ugyan, nem, semmi különös. Csak a nővérem a belvárosból … Higucsi Icsijó: Halványlila bővebben…
Ha azt mondanám, milyen bájos a gyermekem, bizonyára csak nevetne mindenki. Hisz nincs olyan szülő, aki rosszat mondana a tulajdon gyerekéről! És milyen mulatságos, mikor úgy büszkélkednek, mintha valami különleges drágakő lenne a birtokukban! Így inkább nem mondok ilyeneket, ám közben a lelkem mélyén arra gondolok, valóban milyen drága és hibátlan ő, és nehéz megállnom, … Higucsi Icsijó: A gyermekem bővebben…
