Májusi szalagok

a lég felkacag az ablakom előtt
sokszínű nyelvem árnyékot vet
levelek kavarognak maroknyian
nem értem
van ott valaki?
kinyújtom kezem a sötétbe
de csak               a szél haját simítom

 

Fakó

pislákolva, mint tűz a havon
csillogó ametiszt gombokkal
lassan közeledsz felém

A hegyi galamb elveszett hangokra figyel.
Napsugarak törnek át az ágakon.
Zöld terasz és szomjazó növények.
El ne felejtsem felhúzni az órát.

 

Zöld

reggel az erkélyről             hullámként ostromolva
mindent, mindent elborítva
úgy érzem, megfulladok ezen a hegyi úton
ahogy minden lélegzet a torkomon akad, de el nem esek
a szemem előtt lebegő város nyílik és zárul, mint egy körkörös álom
körbevesznek, elsöprő erővel törnek rám, míg összeroppanok
elhagyatottan

Pillér Emília Réka fordításai

Sagawa Chika 1911-ben született, és fiatalon, nem sokkal huszonötödik születésnapja előtt halt meg gyomorrákban. Rövid, de termékeny élete során a modernista és avant-garde japán költészet
egyik prominens alakjává vált. Japánban ekkor kevés női költőt ismert a közélet, és közöttük is a tradicionális formák, a tanka és a haiku, voltak népszerűek. Sagawa Chika újszerű kísérletezése szokatlan formákat és képeket társít, néhol prózába hajló szövegei szürreálisak és misztikusak. Különleges, forradalmi stílusát a nagy hírnévnek örvendő kortársak, Hagiwara Sakutaro, Nishiwaki Junzaburo, Ema Shoko és Momota Soji is méltatták.