Federico Garcia Lorca

 

És esik, Santiago!

 

És esik, Santiago!

Te is látod, Szerelmem?

Ég a csontfehér fátyol,

mert Nap ragyog sötéten.

 

És, esik, Santiago…

Ázol sötét éjszaka.

Ezüst füvek álomból,

benövik szegény Holdad.

 

Nézd az esőt az utcán!

Kopog a kristálypanasz.

Magányos szélben bújkál

Tengered árnya-hamva.

 

Tengered árnya-hamva

Santiago, hűlt tetem.

Elmúlt a ma, a holnap

s könny remeg itt, a szívben.

 

 

 

/ Farkas Kristóf /