utószó a rózsa nevéhez; Válima; Csak fázni és csodálkozni

utószó a rózsa nevéhez

(előszó a Válimához)

egyetlen homályos gondolat hajtott:
Kényszert éreztem, hogy megmérgezzek
egy szerzetest. Úgy hiszem,
a regények mindig ilyen ötlet magvakból keletkeznek,
a többi ehhez növekszik hozzá, mint a gyümölcshús.
(Umberto Eco)

talán most kellene magadtól elrettenned
hogy rájössz az indíték maga a tett:
s a nyomozás nem rekonstruálja
hanem elköveti

folytatólagosan akarod elkövetni
hogy ne érjen véget. a tett
maga az áldozat. bizonyíték hiányában a lapok
közé préselt virág
kinyílott. a rózsa neve
liliom

félbefagyva mosolyogsz
a Szent beszél boldoggá lefokozva:
éva kaphatta volna csak a magot
melyből nem sziszegve épül folytatólagosan
a hús hogy ne véget érjen

 

Válima

Vörös a parton

Az első kijött, vöröses volt,
egészen olyan,
mint valami vörös ruha.
Ézsaunak nevezték.
(1Móz. 25, 25)

Egyidős
velem Könyörül
rajtam Két centit nyúlt
az évek folyamán Dene-
vérpadon túl-
éléstechnika párna
-derítéssel Vöröses-
halvány emléke beszéd
tárgya Szó az egy-
hetes sávban Még nem
tudom mit fogok Vele
csinálni Egyelőre fázom
és csodálkozom Halaszt-
hatatlan szombat Könnyező
hiteles másolat
Jákób

(Válima: Versmontázs Váli Dezső blogbejegyzéseiből)

 

Csak fázni és csodálkozni

(utószó a Válimához)

Mindent borító
kép lemondani
a színekről

hogy lássam semmi
sem fekete-
fehér Színt hittel vallani

Ézsauban kerengő Jákób
-identikus vértől egyelőre csak fázni
és csodálkozni

 

(Illusztráció: Váli Dezső: Régi zsidó temető – Abaújszántó – A/1986/18)

Vélemény, hozzászólás?