Beszámoló a KAPSZLI testről és lélekről tartott konferenciájáról

Színvonalas és tanulságos konferencián vehetett részt az, aki vette a fáradtságot március 1-3. között, hogy kiutazzon a Bécsi útra, a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia tanszékének épületéhez.

A KAPSZLI által rendezett eseményen hallgathattak a kiérkezők előadásokat a test fontosságáról, működési zavarairól, kiemelt szerepéről napjainkban. Emellett a műhelyfoglalkozásokon változatos módszereken keresztül tanulhattak önismeretet a résztvevők.

A KAPSZLI károlis pszichológia szakos hallgatókból álló kör. A 2004 óta létező csapat célja pszichológiai tárgyú rendezvények szervezése mind a hozzáértők, mind a nagyközönség számára. Az általuk rendezett programok kivétel nélkül díjtalanul látogathatók.

A programsorozat keretein belül több mint harminc előadást lehetett meghallgatni, és több mint húsz műhelyen vehetett részt a közönség. A konferencián válogatott előadók mutatták be szakterületüket, munkájuk eredményét.

Az előadásokon esetenként nagyobb tömegek is megjelentek: pszichológus hallgatóktól a lelkes érdeklődőkig, különböző korosztályokból. Bár az előzetes tudás eltért, mindenki számára érthető és élvezhető műsorokat ülhettünk végig.

Párhuzamosan a programokkal könyvvásár és társasjáték-bemutató várta az érdeklődőket. Azok, akik megszomjaztak az előadások alatt, a Teaházban frissülhettek fel. A folyosókon – de még a piszoár fölött is – igényesen válogatott verseket függesztettek ki test, lélek, szerelem témában. Ezek között voltak ismertebbek, de olyan kortárs munkák is, amelyekkel ritkábban találkozhat az olvasó.

A rendezvényen végig figyelmes, türelmes hallgatók segítették a vendégeket, az előadások pedig gördülékenyen, pontosan folytak, ami egy ennyire mozgalmas konferencián mindenképp elismerésre méltó.

Rojik Tamás

 

Milyen viszonyban is vagyunk a testünkkel, tudunk-e kommunikálni vele, figyelni a saját ritmusunkra, igényeinkre? Azt gondolom, hajlamosak vagyunk a testünkre úgy tekinteni, mint valamiféle edényre vagy eszközre, amit felruházunk, gondozunk, és néha pihentetünk. De mi történik akkor, ha a test fellázad, megbetegszik, megtagadja az együttműködést? A test alárendelődik a mindennapi feladatoknak, céloknak. Mit tehetünk, hogy visszanyerjük a test és a lélek egységét?

Az előadások olyan témák, problémák köré szerveződtek, amelyek bár többé-kevésbé élnek a köztudatban, mégis sokszor nehezünkre esik beszélni róluk.

Ilyen például az online szexfüggőség, ami gyakran együtt jár a várandósság idején kialakuló párkapcsolati krízisekkel. Kényes és többnyire tabusított téma a nemi szerepek és az orientáció kérdése, annak ellenére, hogy a hagyományos női-férfi szerepek felbomlásának korát éljük. Központi probléma a testkép, az evészavarok és a fogyasztásra ösztönző reklámok kapcsolata. Mind orvosi, mind pszichológiai szempontból érdekes jelenség a pszichoszomatikus tünetképzés, vagyis a test lelki okokra visszavezethető betegségei.

Maradandó élményem a konferenciáról a felszabadult, támogató légkör, az előadók és a közönség közötti folyamatos, közvetlen kapcsolat. A műhelyeken fókuszba került a testtudatosság növelése, az érintés, a hipnózis, a zene és a tánc. A résztvevők kipróbálhatták, milyen dialógust folytatni saját testükkel (Szomatodráma), megtapasztalhatták testük kifejezőerején keresztül felszínre hozni érzelmeiket (Integrative Core Dynamics), illetve megformázhatták agyagból testük állapotát (Fókusz).

Schliesshahn Anna, a rendezvény egyik szervezője, így foglalta össze A születés labirintusa műhelyen átélt tapasztalatait: „Én a lebegést, védelmet és az erőteljes küzdelmet éreztem, és azt, hogy nagyon vártak. Nehéz visszaadni a mélyben zajló folyamatokat, de biztosan állíthatom mindenkin látszott, hogy megérintődött. Később Kati mesélt a saját születéséről is, ami évtizedekkel később elindította ezen az úton, ezzel megmutatva, hogy egy trauma is nagyon sokat adhat, amiből később fejlődni és építkezni, gyógyulni lehet.”

Külön élmény volt szervezőként a kedvenc verseimmel dekorálni a mosdókat és folyosókat, felkutatni azokat a releváns kortárs alkotásokat, amelyekben kiemelt szerepet kap a test.

Jó volt együtt dolgozni egy dinamikus, fáradhatatlan csapattal, ahol az eltérő szemléletek és vélemények nem ütköztek, hanem kölcsönösen gazdagították egymást. Szakmailag is sokat adott ez a rendezvény, de elsősorban emberileg fejlődtem a közös munka alatt.

Úgy gondolom, a konferencia jelentősége túlmutat a háromnapos eseményen: merjünk a titkos, csendben hordott bajokról beszélni, együtt gondolkodni.

Vados Anna

A képeket Major Kata készítette