1
Alváshiány, jelentés-túltengés,
kosz a sárvédőkön. Por.
Sár és pocsolyák közös tűzijátéka,
izzó kerekek,
sötét fejtető a volánnál,
aranyló a gyerekülésben.
Bizonytalan hagyják el a családi kört,
minden értelmeset magukhoz véve,
mindent, miből az évek során
saját történetedet szőtted,
bár mindig a másiké után vágyakoztál.

2
Akár egy húrt, torkodból úgy húzol ki hangszálat.
Szétvágod arcod, a hajad alól kiemeled
Koponyacsontod, bőrödet sátorként feszíted
A kiürített lakás fölé.
Letakarod, a hangszállal bevarrod
és egyetlen tónusba bújsz,
melyben nem hallatszik sírás
és itt végre gyökerezhetnek az alvás magvai.

3
Berobbanás.
Arc, melyből csak az orr és a kiálló arccsont látszik.
Meghajló, szögletes hát a tetőgerendák alatt:
miféle boltívet cipelsz megint a vállaidon?
A horizontot széttárt kezek alkotják.
A lábak alatt üres vödrök
és idegen gyerekek.
Egy mozaikot raknak
széttört sminkekből.

4
Elég egyetlen impulzus.
A foton acélnak ütközik.
A történet sarkon fordul.
Sajnálom, de a szereplőkre magasról tesz.