A Láthatatlan Kollégium keretén belül Serestély Zalán szervezésével izgalmas beszélgetésre került sor Háború, immunítás, intimitás címmel. 2013. május 20-án a kolozsvári Tranzit Házban érdeklődő arcok várták, hogy mi alakul ki Horváth Andor (esszéíró, a Korunk főszerkesztő-helyettese, egyetemi tanár) és Szigeti Attila (filozófus, filozófiatörténész) beszélgetéséből, amelyet Borbély András (költő, kritikus, szerkesztő) moderált. Az est egy olyan beszélgetéssorozat első állomása volt, amely a humántudományos gondolkodás határain való kalandozást tűzte ki célul, amint ezt a címe is jelzi: Mellérendelő: a humántudományos gondolkodás határvidékein Horváth Andorral.

 

A vitát Horváth Andor indította azzal, hogy felvetette a terrorizmus problematikáját, az igazságos háború kérdését, illetve a háborúk reprezentálásának módját a médiában. Amennyiben mi nem tapasztaljuk a háborút, távolinak érzékelhetjük ezt, érdektelenek vagyunk vele szemben. Szigeti Attila kérdésére egyikünk sem merte azt felelni, hogy tudja, napjainkban mi történik a föld másik pontján, például Szíriában. Mert valójában mennyit is tudunk a szíriai történésekről? Talán annyit, hogy egy 2011-ben kitört polgárháborúra kell gondolnunk, amely napjainkban is folyik, tudunk néhány számbeli adatot a külföldi katonákról, látunk néhány figyelemfelkeltő képet a médiában, de itt minden véget ér. A média is közrejátszik abban, hogy nem átláthatóak ezek a konfliktus-helyzetek kívülállók számára, mivel az eseményekkel kapcsolatban csupán töredék-információk jutnak el hozzánk.

 

Horváth Andor röviden vázolta a háborúk történelmi változásait, három fontosabb korszakról beszélt: a fejedelmek közötti háborúk koráról, a nemzetek közötti háborúk idejéről, valamint a kormányok közötti háborúról. A vallásháborúktól elérkeztünk egy olyan világba, ahol már nem is igazán emberek harcolnak egymás ellen, hanem különféle technika-szülemények. A különféle háborús technikai apparátusok, és a háborús ipar teret hódításával nem is ezek minősége válik az adott fél számára előnnyé, hanem hogy mennyire gyorsan képes a technikai apparátust működtetni. Horváth Andor szerint a háború kérdésköre kapcsán napjainkban a terrorizmus kérdése a legaktuálisabb, hiszen a kormányok közti konfliktusok gyakran a terrorizmus aktív vagy passzív támogatása körül viták, érdekek mentén alakulnak ki.

 

Szigeti Attila azt is hozzátette az előbbi hozzászóláshoz, hogy nem elhanyagolható szempont az sem, ahogyan mi viszonyulunk a keleti világ eseményeihez. Egy agresszív Kelet-képet festünk le, holott a mi világunk sem kevésbé agresszív, csak ez számunkra nem annyira feltűnő. A médiarendszerek pedig nem objektíven közlik a történéseket, kezdve onnan, hogy szabályozva van, milyen kép, egyáltalán hány kép jelenhet meg egy ilyen jellegű tudósításban. A média néha maga is részese, irányítója az eseményeknek.

 

Hannah Arendt a jogokhoz való jogtól való megfosztás terminusa is szóba került a terroristákhoz való viszonyulás kapcsán. Kérdés, hogy nincs-e ellentmondás abban, hogy az emberiség nevében valamilyen ismeretlen ellenséget a joghoz való jogtól is megfosztunk. Szigeti Attila Hannah Arendt terminusával párhuzamba állította a homo sacer Giorgio Agamben által fölelevenített fogalmát is, amely olyan emberekre vonatkozott, akik a római jog szerint jogoktól megfosztva éltek, bárki, bármikor büntetlenül megölhette őket.

 

Ehhez a gondolathoz járult hozzá Borbély András kérdése arra vonatkozóan, hogy egyáltalán tudjuk-e, hogy ki a terrorista. Horváth Andor a 19. századi anarchistához hasonló figuraként látja, azzal a hatalmas eltéréssel, hogy az anarchista tekintettel volt – a terroristával ellentétben – a gyerekekre és a nőkre. Azt is elmondhatjuk, hogy a terrorizmus nem a keleti világ reprezentatív jegye, hanem a globalizáció szüleménye.

 

Borbély András vita témává tette azt, hogy van-e az erőszak szempontjából különbség forradalom és terrorizmus között, létezik-e egyáltalán erőszak nélküli forradalom. Ezt követően egy kötetlenebb beszélgetés alakult ki a különféle kérdések kapcsán, a hallgatók részéről is érkeztek megjegyzések, kérdések, újabb felvetések. Volt aki azt vallotta, hogy van jogos háború, volt, aki a terrorista identitását próbálta körüljárni, akit egyszerűen mi, nyugatiak, illegitim harcosként kezelünk stb. A moderátor részéről az az érdekes megjegyzés érkezett, hogy a nyugati technológiai ismeretek nélkül nincs terrorizmus, így nem mondhatjuk, hogy ez a kérdés csupán a keleti világhoz kapcsolódik, ráadásul a terrorizmusnak léteznek evidensen nyugati formái is.

 

Végül Horváth Andor beszélt arról, hogy napjainkban két esetben áll fenn az erőszak kérdése: olyan esetben, amikor népek, néptömegek akarnak szabadságot kivívni maguknak, valamint államok közötti viszonyban. Annak érdekében, hogy nyugatitól eltérő és a nyugati mentalitás viszonya kicsit világosabb legyen számunkra, az esszéíró egy óra-hasonlatot mondott. Elkerüli a figyelmünket az, mondta, hogy más kultúrákban másképp járnak az órák, más a történések és a hétköznapi élet ritmusa is. Nem várhatja el senki azt, hogy az iszlám ember a nyugati idő dinamizmusához alkalmazkodjon, mivel számára az időtapasztalat más életritmushoz kapcsolódik.

 

Dióhéjban ennyit lehetne elmondani az estről, de ez az alkalom csupán az első stációja volt egy beszélgetéssorozatnak. A következő alkalomra minden bizonnyal jövő hónap harmadik hétfőjén kerül majd sor, Horváth Andor állandó beszélgetőtársként lesz jelen, addig meg az is kiderül, ki lesz akkori vitapartnere. Úgy vélem, igazán rendhagyó beszélgetésnek lehettünk részesei, talán a hely volt picit szűk, mivel nem látta mindenki a beszélgetőpartnereket, olyan is volt, akinek nem jutott ülőhely. A hallgatóság mozgósítása, a beszélgetésbe való bevonása volt szerintem az est egyik legsikeresebb mozzanata.