Ujjait maga elé fektetve
ül csendesen
elveszve gondolataiban,
akár a garbójában.

Kezembe almát veszek.
Ketyeg mint az óra – mondom.
Elmosolyodik, de úgy,
mint aki el akar repülni innét.

Esik. És ő megszólal:
a tűz kihunyt, aludjunk,
szemem keskeny mint egy fűszál…
Feláll és kezéből egyszerre ömleni kezd a haja.

Csepregi Erika fordítása