Apám meghalt. De a számokat itthagyta.

A peckes hetest, a vonakodó huszonegyest, az ötöst,

ezt a púpos és nyugodt önelégültet. És a többit is.

 

Hozzá a gondolkodás, a türelem, a mértéktartás

adományát. Merthogy számokkal lemérhető és kirakható

az egész világegyetem. Lemérhető? Talán igen.

De csak mi tudunk számolni, a dolgok meg hagyják,

hogy összeszámoljuk őket. A fák, a házak, a csillagok

tőlünk függetlenül ragyognak tisztán és átszellemülten.

 

Köztük apám, a számolóművész. Nem érheti utol,

nem sebezheti meg – nem, nem és nem –

ha egyszer összeszámolom a közös bűnöket.