A téli erdőben havat hajt

pille-nyájat szél pásztorol,

néhány fenyő gyanítja, hogy majd

szent fény övezi mély, komoly;

s csöndben figyel. Fehér utakra

terül sok ága – készen a

szélre, nő, nyúlik magasba

az egy, az áldott éjszaka.

 

 

 

Botár Attila fordítása