Reggeltől alkonyig aki téved
testbe zárt konok körutazó
repedező deszkái közé
este is testben tér meg
de mikor éjszakánk födele
újra csak fölhasad
nappali alvók aludjanak
ám én lássak nyitott
szemmel szőtt álmokat
melyeknek nem támad mása sem
éhen aznapi átváltozásra
Énemnek lakatolt ajtaján át
szívugrató látványok elé
megyek aranylani boldog másul
vállamon utazó ablakom
tán lehet kéznyujtásnyi közelben
holdtöltéjén egy arc sorsát lelnem
míg laza erdeje pineáknak
könyököl be vándor keretembe
sötétlő függönyüket csikozzák
zápor-pászmák és a napsugarak
szünetjelek nincsen bizonyosság
csak egy pár imbolyog önfeledten
s míg zaklatom a jó irányt kérdve
szemerkélhet a lány válláról le se véve
kezét a fiu szól minek egy fa
még ha Tassonak volt is a tölgye
ezret találhat e rengetegben

(Illusztráció: Vladimir Kush)