2.

A taxis visszatért, beült, nem nézett az utasra, csak mondta:

– Hát, ember, maga szarban van. Nincs pénz.

– Nincs? Hogyhogy nincs? – riadt meg a kövér.

– Nincs. És ha nincs, nincs. Csak azt nem tudom, ha nincs, akkor nem is lesz? Azt mondja, a családja kalandba van. Hová vigyem akkor? A fuvart azért ki kéne fizetni…

– Mit mondtak a bankban?

– Hogy nem adnak pénzt.

– Nem volt jó a meghatalmazás?

– A meghatalmazás az jó volt. De azt mondták, magának nem adható ki pénz.

– Mi a…

– Azt mondták, nincs meg a számláján a kötelező kétmillió kápé.

– Nincs meg, nincs meg! Hát persze hogy nincs meg. De ilyen van, erre van a türelmi idő, hogy az ember visszapótolja.

– De maga nem pótolta vissza.

– Nem pótoltam, nem pótoltam! De még nem is járt le a türelmi idő! Most lesz majd fizetés –

– De, ezek azt mondják, lejárt.

– Na most mi az, hogy lejárt, én ezt nem értem. Csökkent volna a türelmi idő? Ezektől kitelik.

– Nem tudom, uram, csak azt tudom, hogy valahogy fizetni kéne a fuvarért. Meg amúgy én azt mondom, ha már kétmillió, akkor az ember tartson inkább hárommilliót, csak azért, hogy legyen, akkor biztos, hogy sose nem megy le a kötelező számlaminimum alá.

– És akkor most mi van? Nem adnak ki pénzt?

– Nem. Nem. Sőt, az eljárás is már lefolyt maga ellen. Megbüntették félmillióra, már azt is levonták, plusz megtiltottak a számláján mindenféle pénzmozgást.

– Hát ilyen nincs! – üvöltött fel a kövér. – Ember, most ebbe gondoljon bele, egy ilyen országban élünk! Megbasznak félmillióra azért, mert nincs kétmillióm! A fizetésből így – pattintott az ujjával – visszapótoltam volna semmi perc alatt, de most már baszhatom, mert még félmillióm oda, hát most már hogy pótolom vissza? Hát ilyen mikor volt, a kurva anyját hogy baszná meg a ravatalon, aki ezt így kitalálta, komolyan mondom, és egy pár nap alatt, míg bent baszom a rezet a kórházba, le is megy az egész ügy, hát ilyen mikor volt, mondja meg, ilyen mikor volt? Szarok a köcsög számlaminimumra innentől kezdve, na azt várjátok csak meg, hogy én oda még egyszer oda pénzt töltögessek, ha megbüntetnek, megbüntetnek, előbb-utóbb csak nem lesz, amiből a büntetést levonják, és akkor a kurva anyjukba mind elmehetnek, nem igaz? Ó, hogy a kurva anyjába szakadt volna bele a feje egytől egyig mindnek. Kijövök ebből a szájbatekert kórházból, és tulajdonképpen nincs is már dolgom az ügyben: a távollétemben lefolytatták, levonták, mene, tejel, ufarszín. Uram… – fordult a taxishoz, aki csak figyelt, mi van – telefonálnom kell, elkérhetném egy pillanatra a mobilját?… Fizetem azt is, természetesen. Igen, van nekem is, itt a fejemben, chip formájában van az is, igen, nekem már lassan minden, ahogy mondja, szóval van, csak azt is letiltották, mert működési zavar lépett fel, állandóan hívást kezdeményezett, amikor bárki eszembe jutott, már hívta is fel, őrjítő volt, szóval egyenlőre most az is alszik… a magáé még a hagyományos fajta?, uram, ez nagyszerű, esküszöm, ebben magának van igaza… Uram. Ezt is kifizetem, természetesen. Mindenben magának van igaza. Felhívok valakit, hogy jöjjön értem, és hozzon pénzt is. Türelem… csak még ezt. Kérem. Uram. Kérem.