– Hát én disszidálok – mondta a taxis. – Vagy külön csövön fogok szarni, ami kikerüli azt a kibaszott chipet, kivezetem a belemet itt az oldalamon – bökdöste az oldalát a taxis – ni, én itt fogok szarni! Nekem nem rakosgat senki chipeket a seggembe! Hát itt van maga, nem is bír menni, nem mondja, hogy mindenkire ez vár?

A kövér a fejét ingatta.

– Nekem azért baszták így el, merthogy annyi a háj a seggemen, hogy nem… nem igazodtak el… nem látták a látnivalót, na, ha így érti. A háj miatt. De általába pikkpakk berakják. Rutinműtét. Állítólag.

– Persze. Mondtak valamit. A dokik is úgy basszák át az embert, ahogy nem akarják. Most egy kövér ember ha odamegy mert akármi érte, nem tudják megműteni, mert sok rajta a háj? Ugyan már…

– Jól van, jól van, ideges azért ne legyen…

– Nem vagyok.

– Nem azért, csak tudja, aki vezet, az legyen nyugodt. Amúgy is én fizetem a kört. Mehet nyugodtan lassabban is, fizetem. A seggem amúgy is kivan ezzel a rázkódással. Menjen lassabban, majd én rendezem.

– Ja, mert adóztatni, azt bírnak, de az utat rendbetenni, amióta az eszem tudom, évről évre csak szarabbak, ott az a kátyú!, ne!, amióta a pályán vagyok, azóta ott van, ez a szar utáni adó vagy mi, ez is nagy átverés szerintem, azt mérnek, amit akarnak –

– Primer fogyasztási adó, így hívják ezt egész pontosan. Szoftver számolja, én nem hinném, hogy…

– Primer fogyasztási adó! – röhögött a taxis – Na, elnevezték szépen hivatalosan, hogy már a szart is adóztatják, szó szerint! De mi az, hogy primer? Ha már a levegőt is adóztatják, amit beszívunk, akkor az majd mi lesz, ha ez a primer? Nulladik? A faszomba nem kéne nekik egy chip? Aztán az ember fizethet még az ötujjasér is. Szexelek egy jót marokmarcsával, és annyiba lesz, mint egy igazi kurva! A kurva anyámat még.

– Szoftver számolja, teljesen automatizálva van, ember abba nem tud beleavatkozni. A sógor meg nem az a hantás fajta.

– Dehogynem tud, ez mesebeszéd. Dehogynem. Ember. Olyan nincs, hogy szoftver aztán ember nem tud beleavatkozni, nincsen olyan, ez mesebeszéd.

– Én nem értek hozzá, de most mért ne higgyek a sógoromnak. Amúgy ennek a levegőadónak is felmerült már az ötlete odabenn.

– Mondom hogy disszidálok, komolyan mondom, én disszidálok!

– Ezen az nem segít, mert ezt ha bevezetik, akkor mindenhol bevezetik. Merthogy a levegő átjár nemzetek között, vagy mi a fasz. Ezért nem adóztathatja egy állam. Vagy mindegyik, vagy egyik se. Vagy hogy van.

– Na hálaistennek. Ez mondjuk jó hír. Akkor talán mégse lesz bevezetve. Vannak azért még normális országok a földön, nem mint ez a miénk, a kurva anyját.

– Hát ja, ez a miénk, ennél szarházibb a világon nincs, egyetértek, egy se normális, aki itt lakik! Na ebben az egyben egyetértünk!

– Ebben az egyben. Nna. Uram: ott lesz a bankja. – A taxi leparkolt – Itt várom.

– Öööö… Uram, attól tartok, meg kell kérnem, hogy intézze ezt el nekem. Fizetem természetesen.

– Hogy… hogy parancsolja?

Nézze, én nem tudok menni, most már még annyira se, mint az előbb, mert az a fekvőrendőr valahogy nem tudom, nagyon odakúrt a seggemnek, valami elmozdult vagy mi, szóval most én így ülök mint most ülök, de ha egy millimétert mozdulok…

– Nadehát mi nem…

– Kérem…

­– Hát de…

– Nézze, maga taxis, magában megbízom, miért verne át, nézze, itt van minden, az adataim, magában én megbízom, kérem… tízezret, ha kivesz, az elég lesz, aztán hazavisz, a többit már megoldom, de a család most kalandba van, ezt most bonyolult lenne itt elsorolni, de… kérem.

– Na jó – állt rá a taxis. – De csak mert tényleg nem tud menni. Most az egyszer, kivételesen. Na adja ezeket a…

– Várjon, írjunk meghatalmazást is, beleírom, hogy mozgásomban akadályozva vagyok, satöbbi satöbbi, ezért magát bízom meg, hogy… na érti.