–        Látja ezt a sok töketlen marhát? – kérdezte a kapitány. – Csalódottak. Azt hitték, majd együtt grilleznek az Orbánékkal, meghívják őket vitorlázni, együtt focizhatnak a Megasztár új sztárocskáival meg a kormányszóvivővel. Hiszen rájuk szavaztak. De még az Orbán ház kéményeit sem láthatják. Ami a jóléti ígéreteket illeti, annyit kaphatnak belőle, hogy a kikötőben méregdrágán zabálhatják Orbán Viktor pizzáját.

Ekkor egy helikopter szállt el felettünk, s valahol a szomszéd kertben landolt.

–        Vajon ki lehet az? – kíváncsiskodott Klára.

–        XVI. Bendek! – felelte a kapitány. – Minimum!

Felpattant és egy nagy tállal tért vissza, amiben Gyurcsány Ferenc kitűzőket láttam. Utasította a szobalányt, hogy menjen ki a kordonon túl a tömegbe és osztogassa. A lány szemében rémület látszott, de engedelmeskedett. Sajnáltam szegényt. De láttam, hogy milyen sokan elfogadják tőle a jelvényt. Hát persze, csalódottak voltak, megbántották őket. A kerítés másik oldalán, abban az utcában, ahol szabadon járhattak a népek, néhány biciklista állt meg, s megkérdezték a kapitányt, lepihenhetnének-e a háza előtti gyepen. Ők is hőbörögtek, azt mondták, Orbán Viktor, de legalábbis a miniszterelnök szóvivője köszönettel tartozik nekik, amiért ilyen messzire elbringáztak.

–        Heverjenek csak le! – intett nekik a kapitány királyian, s hozzátette, jeges frissítőket is küld nekik, ha hajlandóak kitűzni a Gyurcsány-jelvényt.

Kitűzték.

–        Kurva FIDESZ! – morogta a kapitány.

   Azt gondoltam, csevegek vele kicsit, el ne illanjon a zsíros üzlet.

–        Azon a gyűlésen a fia jól beolvasott nekik, az egyszer hétszáz!

–        Az alma nem esett messze a fájától – szögezte le a kapitány elégedetten, mire feleségéből az a teáskannaszerű sóhaj szakadt ki.

–        És hol van most a fiú?

–        Úszni ment. Hamarosan visszajön, hacsak valamelyik felcsúti gengszter le nem fejezi a windsurfjével.

Átmentünk a veranda Balatonra néző oldalára, hátha megpillantjuk az öbölben úszkáló ifjú Bókayt. De csak két rendőrmotorost láttunk, amint éppen a civil, bámészkodó hajókat hessegették el az Orbánék partszakasza elől.

–        Úgy viselkednek, mintha övék lenne az egész Balaton meg a vízirendőrség is! – morogta a kapitány.

A parthoz közel egy kis evezős csónak haladt, ahogy a közelünkbe értek, a víz közvetítésével jól hallottuk, amint az evezőket forgató fiú azt mondja a lánynak,

–        Nem, nem ez a miniszterelnöki lak. De mindenki azt hiszi. Bazi nagy, mi? És milyen ocsmány. Azok a gipszstukkók, te! Meg a kőoroszlánok a kapuban! Be kell szarni!

–        És miből van ennyi pénzük?

–        Hát nem munkából, az biztos. Az öreg faszi folyton itt ül a verandán, iszik, és csak úgy magától dől hozzá a lóvé.

A kapitány majdnem felrobbant a dühtől, én pedig a kezemben tartott poharat vettem tüzetesen szemügyre.

   A kapitány telefonja megszólalt, a távolodó evezők halk csobogásától és a fűzfák titokzatos susogásától kísérve bántóan szárnyalt a Für Ellise. A kapitány megnézte a kijelzőt, s mielőtt fogadta a hívást, hozzám fordult.

–        Ez a Szomor Karcsi, a testőrök góréja. Folyton vele hívatnak fel, ha van valami baromság. Kihangosítom, hogy maga is hallja, mennyire elpofátlanodtak az állami alkalmazottak, mióta a FIDESZ…

A füléhez emelte a kagylót.

–        Ez a legócskább titkosszolgálat, amivel valaha is dolgom volt. Tolakodóbbak, mint egy cigányzenekar. Meséltem már magának, hogy még a rendszerváltás előtt a móló végében az apám együtt horgászott az MSZMPKB első titkárával, Kádár Jánossal?

–        Hogyne uram, már számtalan alkalommal, és szívesen meghallgatnám ezt a rendkívül izgalmas történetet újra, de most a fia miatt…

–        Kádár János ragaszkodott hozzá, hogy a saját két kezével csalizza fel a horgát, de ahhoz nem ragaszkodott, hogy egy hadiflotta állomásozzon előtte! Az eget nem sötétítették el repülőkötelékek és a házam előtti virágágyást nem taposták szét a főtitkár hívei…

–        Uram! – mondta Szomor Károly türelmesen –, a fiát tetten érték, amint felkapaszkodott a miniszterelnök vitorlására.

–        …akkoriban nem grasszáltak itt fel-alá a motorcsónakok, nem köpték tele olajjal a vizet, nem pusztultak a halak…

–        Uram, hallotta, mit mondtam? A fia…

–        Hallottam, hát. Azt mondta, a fiamat rajtakapták, hogy megérintette egy másik klubtag hajóját. Uramatyám! Lehet, hogy egy ilyen magafajta szárazföldi patkány ezt égbekiáltó bűnnek tartja, ám vízi emberek körében teljesen magától értetődő, hogy úszás közben valaki pihenésképpen kicsit belekapaszkodik egy hajóba, anélkül, hogy a biztonsági emberek sortüzet zúdítanának rá.

–        Lövöldözésről szó sem volt, uram, de azt a személyt, aki hívatlanul, előzetes bejelentés nélkül igyekszik a miniszterelnök közelébe férkőzni, azt haladéktalanul el kell távolítani, akár erőszak útján is.

–        Micsoda?! Orbán erőszakkal eltávolíttatta a fiamat?!

–        Nem, uram, a miniszterelnök úr nem tartózkodott a hajón.

–        Akkor valamelyik családtagja?