Ez a vers most szólhat a szerelmünkről.

Olyasmi, mint amikor két mókus kerge-

tőzik a park fáin, hiába, erdő kicsit ez is,

ha körül is van kerítve, mint egy tábor.

Meg hogy két napig álltunk egy esőben,

de ilyen se volt, most találtam ki ezt.

Vannak filmek, melyekben a szerelem

egy városban játszódik, utcákról szól,

könyvekről, italokról, a nő hajáról és a

szélről, s végül csak tárgyak maradnak,

melyek elfelejtik, hogy ki érintette őket.

Más filmekben a szerzetes lemond az

örök fényről egy lányért, s ez azt sejteti,

hogy szeretni valakit, nem a másokéval,

hanem olyan szerelemmel, mely csak az

övék, s vállalni ezt a kockázatot végleg,

többet ér az egész örökkévalóságnál.

Mintha azt mondanám, itt állt egy fa,

amott volt egy kapu, a fa nem ment be

a kapun, a kapu nem mászott a fára,

nem érti senki, s nem is kell, hogy értse.

Néha azon gondolkozom, hol van az

egészben a csapda. Gregoriánt hallgatsz,

én mostanság feminista, elbeszélgetünk

a kurvákról, hallgatod a korzikaiakat.

Rappet írok, de nem sikerül, nem baj.

Képzeletben Japánba utazom, ott látok

a felhőkarcolók között egy őzikét, nem

messze onnan, hol atombomba robbant.

Te Mrozek halála alkalmából fölolvasod,

hogy sajnos nem tudjuk biztosan azt sem,

hogy létezünk-e, vagy sem, mire én: ez is

ugyanaz, de hogy mi, te nem kérdezed.

Egyszer tényleg elutazol Los Angelesbe,

egy buzibárban érzed igazán jól magad,

majd a templomban, hol kántor volt Johann

Sebastian. Én leugrom kicsit Siófokra,

bámuljuk a mezítelen napot, politizálok,

gyógynövényt gyűjtesz, egyszóval irigylésre

méltó mindez, egész más, mint a filmekben,

föl se kell nézned, hogy tudd, mikor vannak

veled a csillagok. Olyan mégis, mintha egy

rossz mozdulat elég lenne, hogy egy egész

világ eltűnjön, s csak az öreg föld maradjon,

a terméketlen, lánggá barnult vén föld,

és persze nem tudható, hogy melyik lesz

az a végzetes mozdulat, talán épp a halál,

óvatoskodni s hősködni viszont szigorúan tilos.

Egyesek szerint az Égből jön, nem tudom,

lehet, de ha éppen most meghatározást kéne

adnom, azt mondanám, a szerelem idő és

munka, vagy fény és türelem, vagy remény

és reménytelenség, mert nincs más, de te vagy.

Lehet még parázs, melyre ha újabb ágat tesznek,

kihunyhat, így viszont talán egész éjjel kitart.

A cím pedig onnan jön, hogy az egyik örmény

templomban van egy szobor, melyről bizony

hiányzik a bárány. A szobor közepes, nem

tűnik csonkának, s hogy nincs bárány, azt

így lehet elmondani. De amíg ezt írom, alszol

és lehet, hogy melletted is ott alszik a bárány.