Második elégia, a géta

Vasile Pârvannak[1]

Minden egyes üregbe elhelyeztek egy istent.
Ha megrepedt egy kő, hamar hoztak és
odaraktak egy istent.
Elég volt, ha leszakadt egy híd,
hogy a szakadékba helyezzenek egy istent,
vagy ha az országúton az aszfaltban gödör támadt,
hogy odahelyezzenek egy istent.
Ó, meg ne vágd a kezed vagy a lábad,
se véletlenül, se szándékosan.
Azonnal odaraknak a sebre egy istent,
mint mindenhová, mint körös-körül,
odahelyeznek egy istent,
hogy hozzá imádkozzunk, mert ő védelmezi
mindazt, ami meghasonlik saját magával.
Vigyázz, harcos, el ne veszítsd
a szemedet,
mert hoznak és a szemüregedbe
helyeznek egy istent,
és akkor ott áll majd megkövülten, mi pedig
hozzá emeljük a lelkünket őt imádva…
És majd te magad is kiöntöd előtte a lelked
hódolva, mint az idegeneknek.

Kiss Zsuzsánna fordítása

Giorgio de Chirico festménye