Reggelenként a Memón a megállóban várok.

Milyen ismerős mindenki.

 

Naponta számba veszem a világot,

és még mindig nincsen senki,

akit én ismerek a legjobban,

akit nálam jobban senki sem ismer,

akinek én vagyok az, aki

a legjobban ismeri őt.

 

Reggelenként végigzötyög bennem ez a szólam.

 

Én vagyok az, ki a legtöbb

dolgot tudja rólad,

te vagy az, aki a legtöbb

dolgot tudja rólam.