Íme, Medveczky Medve úr, amint bukdácsol lefelé a lépcsőn, kopogtatva a feje búbjával, kipp-kopp, minden lépcsőfokon egy koppanás. Az öreg, falábú maffiavezérnek nem egy furcsa szokása volt. Az egész Erdő karbantartásáért ő felelt, így nem csoda, hogy egy kicsit megőrült a hosszú évek alatt, míg kialakította a Mackót vásárló vendégkörét és felállította az imidzset, amit a szervezet működtetése megkövetelt. Aki a kegyeibe férkőzött, azt általában nagy tisztelet – és nem kis félelem – övezte. Az Erdő egyszerre jelölte a droghálózat alantas körökben ismert nevét, és annak főhadiszállását, amit még nem derítettek fel a hatóságok, csak nagy erőkkel kerestek. A hatalmas szürke épületet a szlovák szcientológia egyházának hirdette magát, de felvételt sosem tartottak, és hacsak nem volt kulcsa az embernek, nem tudott bejutni a hatalmas tejüveg-ajtók mögé. A maffiavezér pontosan tudta, hogy kikben bízhat, és kiket kell likvidálnia a biztonságuk megőrzése érdekében.

Medveczky Medve, baráti körökben a Micimackó néven is közismert, egy napon az Erdőt kerülte éppen, gőgösen dúdolva az orra alatt: „Tralala, tralala, pritty, pretty, prütty.” Szerette a területét saját maga ellenőrizni, ezt a feladatot nem szívesen engedte át másnak, főleg az olyan zöldfülűeknek, amilyen a fia, Malacka volt. Malacka nagy kunyhóban lakott egy nyírfa közelében, ez a nyírfa az Erdő közepében állott, és Malacka a kunyhó közepében lakott. Az Erdő udvarában álló épület nem volt olyan luxuscikkekkel felszerelve, mint TV, vagy mikró, még a tűzhely is gázpalackkal működött, és a csapokból folyó vizet vas festette narancssárgára. Micimackó az ellenőrzés végeztével bekopogtatott a házba, hogy megtudakolja, hol tart Malacka a vizsgáira való felkészülésben. A fiú nagy álma volt, hogy biológus legyen, már egész kiskora óta bogarakat és különféle csúszómászókat tanulmányozott, és ő volt a család egyetlen tagja, aki nem ártotta bele magát a Mackó üzelmeibe.

– Mi járatban vagy errefelé? – kérdezte Malacka Micimackót, aki lehuppant egy öreg sámlira a fia mellé. Az egyetlen modern dolog a házban Malacka laptopja volt, amin egész nap képleteket kopácsolt.

– Nem kérdezhetem meg a saját fiamtól, hogy van?

– Ok nélkül sosem jössz ide – válaszolta a fiú, és visszafordult a laptopjához. – Hagyj békén! Nem vagyok hajlandó neked segíteni az üzletben! Két hét múlva úgyis elköltözök, és akkor végre itt hagyhatom ezt a koszos kunyhót!

– Ahogy gondolod, fiam. – Micimackó térdei recsegtek, ahogy felállt a sámliról. – De jól gondold meg, mit teszel. Aki egyszer ide beteszi a lábát, az sosem szabadul.

– Nem mintha lett volna választásom – dohogta Malacka. – Ha egyszer elmegyek, porig égetem ezt a helyet.

Micimackó nevetve zárta be a kunyhó ajtaját, és új dolog után nézett. Tudta, hogy hamarosan találkozója van Róbert Gidával és Fülessel, a két legjobb dealerjével a városban. De előtte még meg akarta nézni a raktárakat, ahol a Mackó titkos összetevőit tartották. Erről érthető módon nem számolok be, mert olyan titkos volt, amilyet a mindent tudó elbeszélő sem tudhat.

Öreg Szürke Csacsi, Füles néven közismert, az Erdőnek egy árnyékos sarkában állt, lógatva a fejét, és mindenfélére gondolt. A túl sok Mackó mellékhatása tisztán látszott rajta. A szeme beesett, a fogai hiányosan sorakoztak a szájában, és édes mézszag lengte körül, ami tompította a Mackó több mellékhatását – bár ez csak mende-monda volt, ami az utcákon úgy terjedt, mint maga a drog. Micimackó jól  emlékezett, mikor először találkozott Fülessel. Füles, Öreg Szürke  Csacsi a folyóparton állt, és nézte magát a víztükörben. Akkor még nem hiányzott egyetlen foga sem, de fűszag áradt belőle, minthogy a kezében félig elszívott csikket szorongatott. Könnyen megvehető ember, gondolta Micimackó, és megjegyezte magának Fülest: innentől kezdve gyakran sétált a folyóparton, és figyelte az orrát lógató alakot. Füles nem gyakran volt magánál. Miután Micimackó bevonta Fülest a Mackó-bizniszbe, a férfi jobban teljesített, mint a dealerek nagy része, így ő felelt a készletekért; egyedül Róbert Gidát nem tudta lekörözni, aki az alapítás óta oszlopos tagja volt a gyártásnak és az eladásnak is. Micimackó nem szívesen vallotta be, de Róbert Gidának voltak a legjobb ötletei. A fiatal fiú jópár hónapja nem nézett az Erdő felé, most, hogy el kellett költöznie egy várossal arrébb. Micimackó nagyon hiányolta – Malacka már kevésbé. Elege volt abból, hogy azt hallgatja az apjától, hogy Róbert Gida milyen jó dealer, és fia helyett fia, még ha nem is vér szerinti.

– Füles, öreg barátom, hogy vagy? – kérdezte Micimackó, és letelepedett a padlóra, Füles mellé, aki szokásához híven az emeletre feljutó hangyákat számolta – azokat a hangyákat, amik nagy részben nem is voltak jelen, csak az ő képzeletében. Minden Erdőben dolgozónak megvolt a maga tikkje.

– Gondban vagyunk, Micimackó – hajtotta le még mélyebbre a fejét a férfi. – Ha csak nem növekedett a forgalmunk – ami tudom, hogy nem növekedett – úgy néz ki, valami rájár a Mackó-készletekre.

– Már megint itt vannak?

Füles bólintott, Micimackó pedig a kezébe temette az arcát. A bogarak. Nem nagyon tudta senki, honnan jöttek, egyszer csak itt voltak az Erdőben. Pont, mint tavaly május végén, akkor is hirtelen fogyásnak indul a készlet, és nem a megnövekvő kereslet miatt. Malacka kergette el őket, lévén félig kész biológus, ám csak hosszú rábeszélés után segített az Erdőn.

– Most mehetek megint Malackához – sóhajtotta Micimackó. – Nem fog neki örülni. Sokat vittek el?

– Nem sokat, de nem is keveset – ingatta a fejét Füles. – Jobb lesz minél hamarabb cselekedni.

– Malacka tavaly kénytelen-kelletlen hajtotta el őket. Róbert Gidát nem láttad?

– Itt sétált valahol az Erdő körül – mondta Füles. – Nem tudom, hogy kinn van, vagy bent.

Micimackó feltalpalt az Erdő szélére, meggyőződni róla, hogy Róbert Gida barátját érdeklik-e még egyáltalán a Mackók. A fiú az Erdő szélén rugdosta a port, vadiúj fehér bakancs villogott a lábán.

– Már tudok róla – köszöntötte Micimackót Róbert Gida. – Nem túl jó hír – és én sem hoztam neked jó híreket. Ezennel leszerelnék – mondta Róbert Gida. – Nekem ennyi elég volt a Mackóból. Ígérek a vásárlóknak fűt-fát, és már hónapok óta nem olyan a minőség, amilyen a Mackóhoz hív, én pedig nem adom a nevemet ilyen termékhez. Kiszállok. Azért jöttem, hogy az utolsó részesedésed odaadjam neked. – Egy vastag köteg kétszáz euróst nyújtott át Micimackónak. – Sok szerencsét a továbbiakban.

Róbert Gida ezennel elvonult az Erdőtől, fehér csukája visszaverte a fülledt meleg párás fényét.

Micimackó bénultan állt az épület előtt, a lába alól kihúzták a talajt. Róbert Gidára és a Mackó minőségére mindig számíthatott: a legnagyobb visszajelzést mindig a dealerjeitől kapta. Elveszteni Róbert Gidát nagy érvágás, és ki tudja, hányan fogják még követni. Gondterhelten battyogott vissza Malacka kunyhójába. A napot felhők takarták el, a szél eső illatát hozta magával.

Malacka a kunyhó előtt állt, kezében fekete bőrönd színültig megpakolva, éppen behúzta a zipzárt.

– Hazudtam – közölte kellemetlen orrhangon, büszkén nézett az apjára. – Most indulok. Sok szerencsét a bogaraimhoz!

– A bogaraidhoz? – kérdezett vissza az öreg.

– Úgy. Sok szerencsét a kiirtásukhoz! Mondtam, hogy porig égetem ezt a helyet. – Malacka beleszippantott a levegőbe. – Mázli, hogy jön az eső.

Micimackó ezen a napot két fiút vesztett el – egyikükről sem gondolta, hogy valaha elpártolnak tőle. És esett és zuhogott, és megint esett, és megint zuhogott.

A kiemelt mondatok A. A. Milne Micimackójából lettek átvéve.